Boldogságóra Program

Kíváncsian vártuk már az új februári gyakorlatokat, meséket. Minden nap meg kell küzdenünk valamivel: belső kihívásokkal, veszélyekkel, az élet dolgaival. Azok a dolgok, amiket könnyen megkapunk, elérünk, azért nem kell megküzdenünk, de nem is tanulunk belőle semmit. A kihívásainkkal meg kell küzdenünk, stratégiákat kell kigondolnunk, jóllétünk, boldogságunk érdekében.
A foglalkozást Az égig érő fa vagyok relaxációs gyakorlattal kezdtük, körben állva, hajladoztunk, mint a fák a szélben. Meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj de jó című dalát. Körben állva mozogtunk a dalra, majd körben leültünk.
Elindítottam körbe egy kislabdát. A feladat az volt, hogy akinél a labda van, mondjon egy erdei állatot. Amikor a labda újra hozzám ért, elmeséltem Az erdei tisztás című mesét, majd feltettem a beszélgetést segítő kérdéseket: Hol játszódik a mese? Kik a szereplői? Mi történt a tisztással? Hogyan oldották meg az állatok közösen és külön-külön a problémát?
A beszélgetés végén, megkértem a gyerekeket, hogy segítsünk az állatoknak. Építsünk hidat, minél többféle játékból, amit a csoportszobában találunk. Nagyon sok jó megoldás és különleges híd készült. A foglalkozás lezárásaként még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj de jó című dalát.
A gyerekek megint jó kedvvel és élménnyel távoztak a csoportból. Beleélhették magukat az erdei állatok helyzetébe és nagyon jó ötletekkel, számos szép híd építésével válaszoltak a kitalált kihívásra. Játékosan gyakorolhatták a megküzdést a mesében hallott problémára.

Képek