Boldogságóra Program

Mint minden hetet – református iskola révén – áhitattal kezdtük a templomunkban. Felhívtam diákjaink és tanáraink figyelmét, hogy április hónapban a szerdai nagyszünetekben gyakoroljuk együtt, hogyan tudunk megbocsátani.

1. Az első alkalmon Bagdi Bella: Ho’oponopono c. dalát hallgattuk és az előadóval énekeltük. A dal előtt meséltem az ősi hawaii módszerről, mely segít a megbocsátásban. Csodás érzés volt látni, ahogyan a résztvevők átadják magukat a dal hangulatának és ismétlik: „sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek…”

2. Egy másik alkalommal egy gyülekezeti énekestársam könyvjelzőjét (lsd. főkép fotó) mutattam meg a jelenlevőknek:
Majd lejátszottam azt a hangfelvételt, melyet éneketársammal készítettem. Mélyen hívő ember története, akinek meghalt a férje, mégis békességet keres. (Áldás, békesség – Mégis békesség!) Gyermekkorából idézett fel emlékeket, amikor a kedves tiszteletes bácsi szeliden hozta a gyerekhez el a Jóatya szeretetét.
Fantasztikus példája ő a megbocsátásnak, a „csakazértis” szeretetnek.

3. A harmadik alkalommal a Boldogságóra program segédanyagát felhasználva a következő játékot játszottuk:
Megbocsátok? Nem bocsátok? Nehezen bocsátok meg? – mondatok
Példaképpen néhány lehetséges konfliktushelyzet:
– Egy osztálytársam lemásolja a dolgozatomat.
– Észreveszem, hogy a legjobb barátom kibeszél a hátam mögött.
– A nekem tetsző lány/fiú mégsem jön el a megbeszélt randira.
– Az egyik tanárom láthatóan régóta pikkel rám.
– Többen az osztályból feltörik a facebook fiókomat, és a nevemben mindenféle valótlanságot posztolnak, cikis dolgokat osztanak meg.
– Nem úgy sikerült az év végi bizonyítványom, ahogy a szüleim azt elképzelték, ezért csúnyán összeveszünk, és nem mehetek el a várva-várt koncertre sem.
– Két barátom nélkülem megy el moziba, engem meg sem kérdeznek.
– A testvérem beárul a szüleimnek, hogy ellógok edzésről.
– Elárulom a bizalmasomnak, kibe vagyok szerelmes, és másnapra az egész osztály ezen mulat.
– Nem ez az első alkalom, hogy édesapám nem jön el velem egy közös programra a munkára hivatkozva.
Felnőtteknek:
– A családom ezzel megbízott tagja elfelejt vacsorára bevásárolni, így éhesek maradunk.

– A kollégám később engedte el a tanulókat, ezért a gyerekek késve jönnek az én órámra.

– A kollégámnak elmeséltem egy jó ötletem, majd ő ezt sajátjaként állítja be.

– Az orvos téves diagnózist állított fel, így a gyógyulásom hosszabban tart.

– A tanáriba lépve a saját nevemet hallom, majd hirtelen csend lesz.

– A megvendégelésre szánt ételből nekem nem hagynak.

– Gyermekem hazudott nekem.

– A közösségben én kapom a legrosszabb laptopot a munkámhoz, ez ronthatja a munkaminőségemet.

A terem 3 sarkába helyezkedett el mindenki annak megfelelően, hogy a mondat tartalma megbocsátható, nehezen megbocsátható, vagy nem bocsátható meg. Ezt követően megbeszéltük, ki miért döntött. Érdekes volt látni, hogy szinte mindenki valamiképpen és valamikor megbocsát.

Képek