Boldogságóra Program

A megbocsátás gyakorlása
Elsős és másodikos kisdiákjaimmal az áprilisi foglalkozás kezdetén meghallgattuk a hónap dalát és közös énekléssel, tapsolással hangolódtunk a hónap témájára.
A foglalkozás következő részében a megbeszéltük, hogy miként fejleszti a megbocsátás a személyiségünket, hogyan leszünk tőle nyugodtabbak és boldogabbak. Mennyire fontos, hogy a családunkban és az iskolában is, hogy megbánjuk és megbocsájtsuk egymásnak, ha meggondolatlanul cselekedtünk. A megbocsátásunk mindig szeretetből fakad.
Az „elfújta a szél” gyakorlatban elképzeltük, milyen felhős, borús a hangulatunk, ha haragszunk, ezért gyorsan széllé változtunk. Újságpapír darabokból formált felhőket igyekeztünk magunk elől elfújni, az asztalon elhelyezett színes karikákba. A lelkes szélfújás gyorsan vidámságot csalt a csapat arcára.
A következő játékban az iskolaudvar egy napsütötte falán, „árnyjátékot” játszottunk. A gyerekek párokat alakítottak és rövid, konfliktus utáni megbocsátás jeleneteket adtak elő. Összeakasztott ujjaikkal, eljátszották az árnyak, az iskolánkban szokásos:
„Béke, béke, barátság,
Mi volt ez a szamárság?” -szövegű kibékülő versikét is.
A következő feladatban elkészítettük a közös „Megbocsátás mezőnket”, lelkesen rajzoltak a fiúk és a lányok. Jókat kacagtak a közös rajzon kialakult furcsaságokon.
A foglalkozás befejezéseként az udvaron vidám labdajátékkal lazítottunk.

Képek