Megbocsátás Xantus módra

95329763_591609931447715_2056068563344556032_n.jpg

„Sajnálom, bocsáss meg, ne haragudj, köszönöm, szeretlek” szinte minden nap használjuk ezeket a kifejezéseket, mert beismerjük tévedéseinket, megbánjuk egymás iránt akarattal vagy akaratlanul elkövetett tévedéseinket, sértéseinket. Bár felnőtteknél, úgy a bocsánatkérés, mint a megbocsátás lassúbb folyamat, a gyermekek nap, mint nap többször is összevesznek – kibékülnek. Pedagógusként a megbocsátás gyakorlásával szinte minden nap találkozom a gyermekek körében. Van, aki hamarabb megbocsát, van, aki nehezen tudja kimondani, hogy „nem haragszom rád”, mert időre van szüksége, pedig nem jó tartani a haragot. Egyetértek Mark Twain szavaival, aki szerint: „A harag egyike azon érzéseknek, amelyekkel csak az időt pocsékoljuk…” Éppen ezért, segítettem a gyermekeknek, hogy minél hamarabb megoldjuk a problémákat. Úgy gondolom, a megbocsátás gyakorlása életünk végéig tartó folyamat.
Április, a megbocsátás gyakorlásának hónapja, így ezzel a témával többet foglalkoztunk osztályom tanulóival (6-7 éves gyermekekkel), igaz, online, de nagyon ügyesen bekapcsolódtak. Elolvastam A három csibe című népmesét, melyről rajzokat készítettek és beszélgettünk arról is, hogy vajon: Boldog volt e tyúkanyó, miután elkergette csibéit? Megbánta –e tettét? Kereste e őket? Te mit tettél volna tyúkanyó helyében? Mit érezhetett tyúkanyó? Elgondolkodtak-e a csibék, miért kerültek ilyen helyzetbe? Te, mit érzel, mikor megbántasz valakit? Hát akkor, amikor téged bántanak meg? Majd bocsánatkérő („Sajnálom, bocsáss meg!”) szíveket készítettek meg „Nem haragszom rád!” virágokat, és odadták a családban annak, akit megbántottak, illetve, aki őket sértette meg.
Már gyermekkorban tudatosítanunk kell a gyermekekben, hogy „tévedni emberi dolog”, ahogy tartja a mondás, de ahhoz, hogy egészséges és boldog emberekké váljanak, fontos az őszinte bocsánat kérés és megbocsátás megtanulása, gyakorlása.

Képek