Boldogságóra Program

A megbocsátás hónapja egy olyan téma, amit mi nap-mint nap gyakorlunk autista gyermekeinkkel. Mivel mi vegyes csoport vagyunk, elég sok a csoportunkban a —konfliktus. A vegyes korosztályból is fakadóan és 7-3 fiú-lány arány miatt is a gyermekek azt az időszakukat élik, hogy már van, akinek van kedvenc barátja, akivel szeret játszani, és néha zavarja, ha más is csatlakozik. Így aztán jön a furkálódás, árulkodás, szócsatáznak, megsértődnek, kibékülnek, aztán újra távolságtartás, kibékülés következik. Ez mind másképp játszódik le a lányoknál, mind a fiúknál. A fiúk valahogy hamarabb képesek a megbocsátásra, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják a nemkívánatos barátot. A lányok már inkább árulkodásra hajlamosak és képesek fél napig nem beszélni a másikkal egy-egy apróság miatt. Szóval, nagyon vártam ezt a témát, hogy miként is építsem fel, hogy igazán tudjak a lelkükre hatni és hatásos, elgondolkodtató legyen számukra a téma. Dumbó a kiselefánt meséjével indítottunk, majd megbeszéltük a mi varázsszavainkat amit rá is írtunk az előzőleg megfestett fáinkra. Elkészítettük így a Nyuszi csoport „megbocsátás erdejét”. Jó volt látni, hogy igazán tudnak ölelni és szeretni. Megbeszélgettük a témát igyekeztem több oldalról megközelíteni, hogy a különböző életkorú gyermekek is értsék, ezért példákat hoztunk fel, hogy a mi kis életünkben milyen „balhék” fordulnak elő. Pl.: kizárt a játékból, megütött, lerombolta az építményemet, duzzogott, sikított, csúnyát mondott, …és csak sorolták, sorolták a sérelmeket.. Látok öleléseket is azóta, vagy épp „elengedő” szituációkat, megbocsátani képes gyermekeket. Nehéz út ez, talán nekünk felnőtteknek is, de tanulható, és olyan jó, hogy ezt ilyen pici korban is lehet tanítani, vagyis inkább megalapozni, hogy megbocsátani jó!

Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodaigazgató-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Nyuszi csoport

Képek