Boldogságóra Program

Megbocsátás, a varázsszavak erejével

Relaxációs gyakorlattal indítottunk, a Hintaszékkel. Bemutatás után, mindenki próbálta végrehajtani a feladatot, de a hátrafelé dőléskor, a mozdulat lefékezésekor nehézségekbe ütköztek a gyerekek, szemmel láthatóan féltek attól, hogy eldőlnek, ezért kissé bátortalanok voltak a feladat végrehajtásánál.
Beszélgetéssel folytattuk. Felmutattam egy papírból kivágott szomorú arcot és megkérdeztem a gyerekektől, hogy milyen érzelmet olvasnak le erről, illetve mikor érezzük ezt, ők mitől szoktak szomorúak lenni. Nagyon érett válaszok születtek (Pl.: ha valaki… megbánt, csúnyán beszél velem, szétrombolja a játékomat, nem lesz a barátom…). Ezután elővettem a mosolygós arcot és arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan érhetjük el azt, hogyha megbántunk valakit, aki ezért szomorú lesz, hogy jó kedve legyen (Pl.: bocsánatot kérünk, megöleljük, megsimogatjuk…).
A tevékenységet a Tündéri bocsánat című mesével folytattam, melynek a végén többször elismételtük a varázsszavakat (sajnálom, bocsánat, köszönöm, szeretlek). A Varázsszavak játékkal folytattuk, pár kisgyermek kivételével mindenki szeretett volna szólni egy társához.
A tevékenység zárásaként leültünk az asztalokhoz és mindenki elé tettem egy lapot, melyen két kör volt, szemekkel. Elmondtam a gyerekeknek, hogy szeretném, ha az egyiket mosolygós szájjal, a másikat szomorúval egészítenék ki. Szerintem többen megértették a feladatot, mint amennyi jó megoldás született, csak a szomorú archoz tartozó száj megrajzolása jelentett számukra problémát.
Öröm volt látni, hogy a nap folyamán többször is használták a varázsszavakat a gyermekek.

Képek