Boldogságóra Program

A megbocsátás témáját egy nagyon érzékeny, bensőséges beszélgetés formájában dolgoztuk fel a gyerekekkel. Először közösen gondolkodtunk arról, mit jelent megbántani valakit, és milyen érzés, amikor velünk történik meg ugyanez. A gyerekek őszintén elmesélték, volt-e már olyan, hogy valaki megbántotta őket, vagy ők bántottak meg mást – akár egy vita, játék közbeni nézeteltérés, vagy egy elkapott játék miatt. Fontos volt, hogy mindenki megélhesse és elmondhassa az érzéseit, biztonságos légkörben.

Ezután arról beszélgettünk, hogy a megbocsátás nem mindig könnyű, de nagyon fontos ahhoz, hogy a szívünk megkönnyebbüljön, és tovább tudjunk lépni. Megbeszéltük, hogy a bocsánatkérés és a megbocsátás is bátorságot igényel, de mindkettő jó érzéssel jár. A gyerekek megfogalmazták, hogy megbocsátani azt jelenti, hogy „elengedjük a haragot”, „újra barátok lehetünk”, vagy ahogy egyikük mondta: „olyan, mintha letörölnénk a rossz érzést”.

A beszélgetés végén egy játékos, de szimbolikus lezárásként mindenki odament valakihez, akinek már megbocsátott vagy akitől valaha bocsánatot kapott, és megölelték egymást. Ez a pillanat nagyon megható volt, sok mosollyal és igazi szeretettel teli öleléssel. Megbeszéltük, hogy az ölelés is lehet egyfajta bocsánatkérés vagy megbocsátás jele – egy szavak nélküli üzenet arról, hogy minden rendben van köztünk.

Ez a foglalkozás segítette a gyerekeket abban, hogy jobban megértsék saját érzéseiket, és bátrabban, nyitottabban beszéljenek róluk. Megtapasztalták, hogy megbocsátani nem gyengeség, hanem egy szeretetteljes, erős lépés, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz.

Képek