Boldogságóra Program

Az óra elején kivetítettem képeket, és arra kértem a tanulókat, válasszanak és indokolják meg, szerintük melyik fejezi ki legjobban a megbocsátás fogalmát. Ezután olyan emlékeket, élethelyzeteket gyűjtöttünk, ahol valaki megsértett valakit. Ezekből kiválasztottunk néhányat, és úgy játszották el a szituációt, hogy az bújt a sértő bőrébe, aki eredetileg a sérelmet elszenvedte. A játék után arra kerestünk választ, hogy sikerült-e így megnyugtató módon lezárni a konfliktust, ill. sikerült-e a feleknek megbocsátaniuk egymásnak. Ahol ez nem sikerült, ott közösen elgondolkodtunk azon, mi kellett volna ahhoz, hogy a megbocsátás létrejöjjön. Ezután megpróbáltuk verbalizálni a megbocsátást kísérő érzéseket, ill. megfogalmaztuk, hogy milyen előnnyel jár a megbocsátás annak, aki megbocsát. Következő feladatként a tanulóknak a terem két végpontja közti átlón kellett elhelyezkedniük annak megfelelően, hogy különböző állításokkal milyen mértékben értenek egyet (Pl. Mindent meg lehet bocsátani. A megbocsátás azt jelenti, hogy elfelejtjük a minket ért sérelmeket. Magunknak a legnehezebb megbocsátani.) Az óra végén megnéztünk egy kisfilmet. (https://www.youtube.com/watch?v=ZXPTHorpJgQ) Arra kértem őket, hogy „hangalámondással” hangosítsák ki a szereplő gondolatait.

Képek