Boldogságóra Program

Azt hiszem, biztosan mondhatom, hogy amióta egy osztályt alkotunk a Borzokkal, nincs olyan tagja csapatunknak, akit ne bántott volna meg egy másik, vagy fordítva: nincs olyan, aki ne bántott volna már meg valakit. Ez teljesen természetes, hiszen az iskolában töltik a gyerekek a legtöbb időt, így természetes, hogy sértettség, bántás, konfliktus alakul ki. Munkám során és otthon, saját gyermekeimmel kapcsolatban is arra törekszem, hogy tanuljanak meg a gyerekek bocsánatot kérni, és megbocsátani is. Ez sokszor nagyon nehéz, hiszen a sértettség pillanatában az ember annyira mélyponton találja magát, hogy nem is olyan egyszerű a megbocsátás.
Ahogy az életben, úgy az iskolában, a mikrokörnyezetünkben is van olyan, aki könnyedén, egy mosoly kíséretében tovább lép sérelmén, de van olyan is, aki nagyon sokáig rágódik, nehezére esik a megbocsátás. Ha ilyet tapasztalok, mindig elmondom, hogy ezek olyan apró sérelmek, amik miatt nem érdemes hosszú órákig, napokig, akár hetekig rágódni. Nyilván van olyan teher, amit régóta hordoz magában valaki, akár gyerek is, de az iskolai konfliktusok során törekedni kell a békés rendezésre, a megbocsátásra. Ez nagyon nehéz feladat, de minden nap gyakoroljuk.

Képek