Boldogságóra Program

Az április igen vegyesre sikeredett. Voltunk iskolában és online oktatásban is. Többnyire otthonról dolgoztunk.
Mindenki várta már, hogy az iskolában viszontláthassa barátait, osztálytársait, tanárait. Az online órarend lazább volt,
feladat viszont volt elég így is. Még otthon a füzeteinkben megírtuk a megbocsátásról szóló gondolatainkat, de Feri bácsi
az iskolában fotózott le bennünket utólag. Nem vagyunk egyíszerű csapat. Sok egyéniség alkotja osztályunkat. Tudunk jól tanulni, segíteni mindenkinek, de a szánkat nehezen tartjuk, akkor is beszélünk, ha nem kellene. Naponta előfordul, hogy összevitatkozunk valamin, a fiúk a focin, a lányok inkább a pletykákra érzékenyek. Ilyenkor jól jön a megbocsátás, egy darabig megint szent a béke. Kibékülünk, megbocsátunk egymásnak és persze magunknak is. Ezz utóbbi sokkal könnyebb,
nem is tudjuk, miért. Volt, aki a csáládtagjainak, mások idegeneknek bocsátottak meg. Jókat nevettünk, amikor kiderült, vannak, akik saját szüleiknek bocsátanak meg, amikor fordítva kellene, hogy legyen.
Egy biztos, nehezen lehet megbocsátani a koronavírus okozta gondokat, pedig mostanában abból van a legtöbb probléma.

Képek