Megbocsátás

20190417_101842.jpg

Az áprilisi téma, a „megbocsátás” nem volt könnyen feldolgozható feladat, hiszen meg kellett nyitni lelkünk gyakran elrejtett területeit, akár mi vagyunk a megbocsátók, akár mi nekünk kellett bocsánatot kérnünk. Ez egy nagyon érzékeny téma, ha nem csak a felszínen, általános megállapítások szintjén akarunk erről beszélgetni. Érzésem szerint az osztályommal a foglalkozás végére feltártuk a „megbocsátás” nehézségeit, mélységeit, felszabadító érzését, és léleképítő hatásait.
Talán ez az idézet foglalja össze a legszebben ahova az óra végén megérkeztem tanítványaimmal:
„Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.”
Jelenits István

Képek