Megbocsátani jó!

Megbocsátani jó!

Egy családban vagy egy óvodai csoportban elkerülhetetlenek bizonyos súrlódások , nézeteltérések . Az ok sokféle lehet. Ezek feloldása néha nem egyszerű feladat . Katartikus élményt okozhat a társas kapcsolatokban , ha újra egymásra találunk , megbocsátunk egymásnak. Tisztázzuk a félreértéseket , félretesszük indulatainkat , vélt vagy éppen valós sérelmeinket. Az óvodás korosztályra nagyon jellemző, hogy a gyerekek sűrűn összevesznek, de a következő pillanatban már újra együtt játszanak, mintha misem történt volna. Csoportunkban bevett szokás, hogy egy-egy összevesés után megbeszéljük a problémát, majd a gyerekek kezet nyújtanak egymásnak, vagy megölelik egymást, és már megy is minden tovább. A megbocsátás témakörét a mesével dolgoztuk fel, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Voltak kérdéseik, melyekre válaszoltam. Megkérdeztem tőlük, hogy kinek bocsátottak meg utoljára, és miért. Természetesen számunkra apró összezörrenések voltak az okok, de a gyerekek ezeket nagyon komolyan veszik. Tapasztalataim szerint vannak olyan gyerekek, akik nehezebben bocsátanak meg. Náluk a robotos játék nagyon jól bevált. Elnevették magukat, felszabadultak, és így könnyebben megbocsátottak. Hiszem, ha óvodás kortól ráirányítjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy nem jó egymásra haragudni, mert az bennünk is rossz érzést kelt, talán megérzik ennek fontosságát, és felnőtt korukban is ennek megfelelően fognak élni.

Képek