Boldogságóra Program

A megbocsátás tanulása az óvodás korban érzelmileg kiemelkedő jelentőségű, és az egészséges mentálhigiéné, a jó kapcsolatok, és a boldog, rugalmas személyiség alapja lesz a későbbiekben. A megbocsátás képessége segít a barátságok, kapcsolatok megőrzésében, helyreállításában, amely kulcsfontosságú a jó közösségi élethez. Óvodásaink megtanulják, hogy nem minden konfliktus végleges, van lehetőség a helyreállításra. Ez alapot ad a későbbi hatékony, békés konfliktuskezeléshez. A foglalkozást egy relaxációs gyakorlattal kezdtük: „Kitárom a világom, mintegy virág kinyílok.” Ezt a gyakorlatot a „fészek” képéhez kapcsoltuk. Arra bátorítottuk a gyerekeket, hogy éljék át a nyitottság és a szabadság érzését – azt, amikor meg tudjuk engedni magunknak, hogy „kinyíljunk”. Megéreztettük velük a megbocsátás erejét is, amely felszabadítja a lelket. Ezután meghallgattuk a Hopponoppo című albumról a megbocsátásról szóló dalt, ami szépen ráhangolta a gyerekeket a témára. A munkafüzetből egy szivárványos képet színeztünk ki közösen – ezt a gyerekek nagy örömmel és kreativitással töltötték ki. A színezés után beszélgetést kezdeményeztem a megbocsátásról. A csoportban gyakran előfordulnak kisebb konfliktusok, ezért fontos, hogy a gyerekek felismerjék: a bocsánatkérés és a megbocsátás természetes részei az együttélésnek. Tudatosítottuk bennük, hogy mi számít helytelen viselkedésnek, és hogy mennyire fontos elengedni a negatív érzéseket, gondolatokat – helyette inkább a pozitív felé törekedni. Arról is beszélgettünk, milyen érzés, amikor megbántunk valakit, akit szeretünk, és mennyire jólesik, amikor ő képes nekünk megbocsátani. Megerősítettük azt is, milyen fontos, hogy merjünk beszélni az érzéseinkről – különösen olyanokkal, akik szeretnek és megértenek minket. Ezután meghallgatták a tündérekről szóló mesét, amely nagyon tetszett a gyerekeknek. A hozzá kapcsolódó feladatlapon megkeresték a tündérek párjait – ez a feladat a munkafüzet alapján készült. Bár még középsősök vagyunk, sok gyereket érdekel a számolás, így akinek volt kedve, azzal közösen megoldottuk a „fás számolós” feladatot is. Bár a számjegyek és számképek még nem mindenkinek ismerősek, ennek ellenére szépen boldogultak vele. Fontosnak tartottam, hogy megismerjék és tudatosítsák ezeket az alapokat. Végezetül kiszíneztük a nyolcadik jelképünket, majd felragasztottuk a várunkra. A foglalkozást a „Boldog vagyok” című dal meghallgatásával zártuk – ez a gyerekek egyik kedvence, és örömmel hallgatták újra.

Képek