Boldogságóra Program

E havi témánk a megbocsájtás lett. Bár nem ezt terveztem, de csoportunkba jött egy új kisfiú, Botika. Sajnos, beszélni nem tud, és a szobatisztaság sem mindig sikerül neki, de az igazi problémát az jelenti, hogy,- sokszor ok nélkül is-odacsap, vagy fellöki társait. A gyerekek megdöbbenve figyelték, hogy mit csinál. Amikor már mi is láttuk, hogy mi vele a baj, leültünk a gyerekekkel és megbeszéltük, hogy Botit tanítani kell együtt, mert még nem tudja, hogyan kell viselkedni az óvodában. Meghallgattam a véleményüket, amelyek között az is szerepelt, hogy jól verjük meg… Szépen rávezettem őket, hogy ez nem megoldás és hogy a veréstől még senki sem lett okosabb… végül abban egyeztünk meg, hogy amikor verésre emeli a kezét, megfogjuk és azt mondjuk neki ” nem szabad”! Amikor pedig megsimogatja, megöleli kis társait, mi is viszonozzuk, hogy érezze, hogy szeretjük. Így meg fogja tanulni a helyes viselkedést.
Bár Boti sokat fejlődött ezalatt a hónap alatt is, még most is előfordul, hogy odacsap. Néha, mivel ez előre nem kiszámítható sikerrel. Persze ezután sírás-panaszkodás következik. Botival- az ő szintjén- megkövetjük a kis „áldozatot” ilyenkor Ő is megsimogatja, akit megütött. Eljátszottuk milyen mérgesek tudunk-tudnak ilyenkor lenni és megbeszéltük, hogy akkor , amikor mérgesek, még ha csak játékból is- nem érzik jól magukat! Viszont, amikor megsimogatják, megölelik egymást- az jó…
Megbocsátani, újrakezdeni egy barátságot az jó érzés.
Botika is érzi, hogy szeretettel fordulunk felé és így kevesebbszer fordul elő, hogy durva-mindnyájunk örömére…

Képek