Megbántani, bocsánatot kérni

Megbántani, bocsánatot kérni

Egyik reggel az osztályban az egyik kisfiú nagyon zokogott, ő, akit még nem is láttunk sírni. Kiderült, hogy a legjobb barátja megbántotta. Mindjárt le is ültünk a beszélgetőkörbe, elmondhatta mindenki, milyen érzést keltett benne ez az eset. A legjobban a barátja esett kétségbe, mert nem igazán tudta, mihez kezdjen, ilyen még nem történt velük. Tanácsokat gyűjtöttünk: gondolják végig, mi történt, ki miben volt hibás, hogyan lehetne kibékülni. Mindenki arra gondolt, hogy ez lenne a legfontosabb. Ezért a legtöbben azt javasolták, hogy bocsánatot kell kérni. A megbántott kisfiút nagyon boldoggá tette, hogy ez megtörtént, könnyen megbocsátott, sőt alig várta, hogy megtehesse. A „vétkes” is megkönnyebbült, hogy újra a régi lett a barátság. Aztán még többször is visszatértünk erre a témára: nem mindig ilyen könnyű bocsánatot kérni és megbocsátani sem. Ez az eset viszont segíthet, mert példát tudott adni a gyerekeknek arra, hogy a megbocsátás mennyire fontos mindkét félnek. Hogy játékkal oldjuk fel a foglalkozás végét, megtanultuk a „Te tetted ezt ..” kezdetű mondókát, és labdázással játszottuk.

Képek