Márciusi „Boldogbélák”

Boldogbelak.jpg

Ebben a hónapban foglalkozásaink nagy részét a boldogság világnapjára való készülődés tette ki. Célul tűztük ki, hogy az egész iskolát boldoggá tesszük legalább 45 percre. A visszajelzések szerint ez sikerült!
A hónap elején nem hagytuk ki a meditációt, ahol kifejezetten a magunk boldogságát kerestük, a történetet úgy raktam össze, hogy a gyerekek a belső énjük legboldogabb pillanatait éljék át a gyakorlat közben. Óriási boldogságot jelentett az is, hogy kolléganőnk -aki soha nem vett részt hasonló foglalkozáson- megkért engem és a csoportot, hogy velünk tarthasson a meditációs gyakorlaton.
A következő héten együtt találtuk ki, hogyan készülhetnénk iskolai szinten a világnapra. A gyerekek nagyon lelkesek voltak a „brain-storming”-on, így a „mindenki rajzoljon szívet” lett az egyik célunk. A teljes iskola fotóját mellékelem. Aztán közvélemény-kutatást tartottak a gyerekek az osztályokban, így esett a választás a 45 perces táncos- és sorversenyes vetélkedőkre. Mindenki ahhoz csatlakozott, amelyik közelebb állt hozzá, és igazán boldoggá tette.
Harmadik részként „boldogságfüzéreket” készítettek az osztályok, amit az aula korlátján helyeztünk el. Még napokig nézegették, a szívekkel együtt és nem csak március 20-án, de később is mosolyt csalt az arcukra.
Az utolsó foglalkozáson az apró örömök „hasznáról” és érzékszerveink boldogságáról beszélgettünk, itt plakátok is készültek, amit le is fotóztam.
Egy teljes hónapon átívelő projektünk -a tavalyihoz hasonlóan- a „Boldogságkutatás”, ahol minél több embert kérdezünk meg arról, mi az a három dolog, ami a legnagyobb boldogságot jelenti az életében. A feladatok kissé sűrűre sikeredtek ebben a hónapban, így a kutatás kiértékelése még folyamatban van. Amint elkészül, közzéteszem, összehasonlítva a tavalyi eredményekkel:)
Rendkívül sikeresnek könyvelem el ezt a hónapot, amiben a gyerekek nagyon dicséretre méltóan, szorgalmasan és kitartóan dolgoztak, és BOLDOGSÁGOT találtak a feladatok végrehajtásában, társaik bevonásában.
Egy mondatot idéznék az egyik kislánytól: „Nekem ma az volt a legnagyobb boldogság, hogy mindenki boldog volt körülöttem, és ha tehetném, mindig boldoggá tennék mindenkit!”
Erre könnyes szemel csak azt tudtam mondani: „Én is…”

Képek