Boldogságóra Program

Márciusban – végre eljött a tavasz – az apró örömök élvezetével foglalkoztunk a boldogságórákon.

Januárban és februárban a diákok, és én sem lelkesedtünk túlságosan a témákért – célok kitűzése és elérése, megküzdési stratégiák. Az ” apró örömök” téma közelebb áll a tanulókhoz, megfoghatóbb számukra, a jó érzések a jelenben számukra nagyon fontosak. Azok az élmények emlékezetesek igazán számukra, amelyek után rögtön boldognak, vidámnak, megelégedettnek érezték magukat.
Az öt érzékszervünknek köszönhető apró örömöket – látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás – könnyen kapcsolták össze a diákok az apró örömök helyszínével, idejével. Rájöttek, hogy számtalan forrás létezik.

Az órákat vagy rövid meditációval, lecsendesedéssel vagy éppen énekléssel – „Imádok élni” – kezdtük.

Elmeséltem nekik a ” A tizenkét hónap” és az ” Újra együtt ” című meséket. Megbeszéltük, hogy milyen sok pozitív élményünk lehet minden egyes hónapban. A diákok leginkább a tavasz eljöttének örültek! Góliát és Pirinkó törpe történetét meghatónak talaálták, megérezték a szereplők erős barátságát.

Sétáltunk az iskola udvarán és gyűjtöttünk apró örömöket, bejelöltük egy táblázatban. Az iskolánk a Normafához közel helyezkedik el, így sok-sok boldogító élményre csodálkoztunk rá a séta során – madárcsicsergés, gyermekvasút hangja, színes tavaszi virágok látványa, a jácint illata…

Készítettünk egy tavaszi képet közösen, mindenki olyat festett, ami szívének kedves.

A tankonyhában mézeskalácsot sütöttünk, a húsvéti ünnepre is készítettünk ajándékot a szülőknek.

A tanulók számára és számomra is a legnagyobb élmény az volt, mikor játszottunk. Körbeültünk és a szomszédainknak apró örömöket adtunk – ölelést, simogatást, dicséretet, ígéretet, kis szívecskét, éneket…

Március 20-a egész nap a boldogságról szólt! Fél szivecskéket osztottunk a diákoknak, páronként egyforma jelzésekkel. A diákoknak a nap folyamán meg kellett keresniük párjukat, a nap végén fényképezkedtek és szeretet folyosót alkottak. mindenki kapott elismerést, dicséretet a másiktól. A kézműves foglalkozáson barátságkarkötőt fontunk, csomóztunk, sodortunk. Optimista szemüveget díszítettünk és rajzoltunk. A tornateremben ” kocsis ” játékot játszottunk – eljátszottunk egy mesét és a szereplők felálltak, mikor elhangzott a nevük. Jól elfáradtak a tanulók! A médiában megnéztük az ” Égig érő fa ” című mesét, és a megküzdési stratégiákról beszélgettünk. A tankonyhán zöldség – és gyümölcstálat készítettünk, mert az apró örömök élvezetéhez a finomságok nélkülözhetetlenek!

Április a megbocsátásról fog szólni. A diákok gyakran akarva, akaratlanul is megbántják egymást. Így gyakran van alklalmuk megbocsátani egymásnak. Bízom benne, hogyha a boldogságórákon is foglalkozunk a témával, megértik, hogy a megbocsátás önmaguknak szóló ajándék.

Képek