Már csak egy lépés…

- Csoport neve: Maci 3
- Faddi Kismanók Óvoda, Bölcsőde, és Mini Bölcsőde
- Kategória: Óvodások
- Téma: Egészséges életmód
- (68 megtekintés)
Ebben a hónapban nehéz dolgunk volt, mert rengeteg programunk volt, de úgy alakítottuk, hogy a boldogságórára is jusson mindig egy kis idő. Szerencsére a programokba bele tudtuk csempészni a boldogságórákat is.
Első héten a közlekedési eszközökkel foglalkoztunk. Hogy gyakorlati része is legyen, kimentünk a közeli parkba. Kölcsön kértük óvodánk többi csoportjának futóbiciklijeit is, így minden gyereknek jutott. Amíg a parkot elértük, gyakoroltuk a közlekedési szabályokat, megfigyeltük, hogy építik az utat, munkagépeket láttunk munka közben, majd a parkban jót kerékpároztunk. Volt ügyességi rész, és volt, ahol jó nagy körben kerékpározhattak. Pihenésként fagylaltoztunk egyet, aztán visszamentünk az oviba. Amikor mentek haza a gyerekek, azt mondták a szüleiknek: Ez volt a legjobb nap!
Készülünk a nagycsoportosok ballagására, a műsorban van egy táncos rész, ami a gyerekek nagy kedvence. Minden nap eljárjuk, a gyerekek kérésére többször is. Nagyon szeretik. Ha jól sikerül a próba, lehet egy ráadás táncot járni, a végén pedig a dadus néni készít egy kis gyümölcsöt jutalmul.
Az interneten találtam nem rég „Brain Gym” gyakorlatokat, amelyek a test középpontján átnyúló gyakorlatok, és fejlesztik a gondolkodást. Összekapcsolják a két agyféltekét az érzelmet és az értelmet és így létre jön a szuper tanulás. Nagy figyelmet, koncentrációt igényel a végzése. Reggeli körökben szoktuk gyakorolni. A gyerekek kihívásnak tekintették, büszkén mondogatták egymásnak, mennyit tudnak már megcsinálni! Otthon is mutatták, a szülőknek is tetszett, próbálták utánozni.
Kialakult az a szokás nálunk az utóbbi időben, hogy a gyerekek a reggeli gyülekező idején zenét kérnek. Rájöttem, hogy kb. két-három számot táncolnak végig, aztán leülnek az asztalokhoz és sokkal nyugodtabban és vidámabban indul a reggel. Egyik nap a Jerusalemát kapcsoltam be, kiderült, nem csak táncolni, énekelni is tudják páran. Az egész csoporttal táncoltuk pár napon át. Igazi örömtánc volt! Nem igazán a koreográfiára helyeztük a hangsúlyt, hanem a vidám együttmozgás volt a lényeg!
Amikor rossz volt az idő, esett az eső, akkor vetélkedőkkel mozgattuk meg a gyerekeket. Volt „mocsár járás”, labdagyűjtés, de a kedvenc a „páros lépegető” volt, mikor két lécen két gyereknek kell együtt haladnia. Figyelniük kell egymásra, mert csak egyszerre lépve tudnak haladni, ráadásul azonos oldali kezüket, lábukat egyszerre kell mozgatni és így kell legyőzniük a másik párost. Sajnos elég sokat tudtunk gyakorolni, mert sok esős napunk volt, de a gyerekek nem bánták! A dadus néni finom gyümölcs salátával örvendeztetett meg többször is.
Hátra van még a kirándulás az állatkertbe és a gyereknap, amikor ugráló vár vívás, lovagi játékok, egyensúlyozó játékok és körhinta várja majd a gyerekeket.
Rengeteget mozogtunk és még fogunk is, de a legfontosabb azonban, hogy már csak egy lépés és feljutunk a boldog várba!