Boldogságóra Program

Az óra elejét még a tanteremben kezdtük el, légzőgyakorlatokat végeztünk. Próbáltam elcsendesíteni először a tanulókat, kis meditációval is próbálkoztunk.
Ezt követően labdagyakorlatokat végeztünk. Mindenkihez el kellett juttatni a labdát, de senki nem dobhatta a szomszédjának. Először nem sikerült, de hamar rájöttek a nyitjára. Ezt nehezítettük azzal, hogy aki kapja, annak gyümölcsnevet kellett mondania. Mivel kevés volt a teremben a hely, kint pedig sütött a nap, kimentünk, és először hagytam nekik, hogy fussanak egy oda-vissza „kört” a testmozgás jegyében, majd a „Jussunk át a folyón!” c. játékkal folytattuk. A játékban 3*4-es játéktér van, mi a próba után kibővítettük 4*6-osra, és nehezítő szabályokat találtunk ki hozzá, magunkra szabtuk. Lelkesen vettek részt a szabályok újraalkotásában, majd néhányan kipróbálták a játékvezetői szerepet is (én pedig beálltam közéjük játékosnak). Ezt követően fociztunk egy kb. 10 percet, majd a bújócska következett. Bár korban nagyok, de jelenleg ez a játék köti le őket a legjobban. Élvezettel szaladták át az iskolaudvart megpróbálván kiütni a hunyót. Talán eközben mozogtak a legtöbbet. Mivel kevésnek találták az erre szánt időt, tanulószoba előtt és után még folytatták.
A következő órán még egy kevés időt szántunk a témára: beszélgettünk a sportágakról, a mozgásról, a betegségekről, az örömhormonokról… Szigorúan úgy, hogy nem ejtettem ki a boldogságóra nevét, mert mostanában annyira lázadnak minden ellen (kamaszodnak), hogy muszáj másba csomagolnom.

Képek