Boldogságóra Program

Elgondolásomat a mackó hétből indítottam, mely beárnyékolta az önfeledt farsangi készülődést is, ami szintén a maciról és az állatokról szólt. A 3 medve című mesejelenet bábjelenetén keresztül érzékelték a gyerekek a megfutamodás, a menekülés érzését, ahol Mitsutka elszalad és nem néz szembe a felelősséggel, az egymással történő megegyezéssel. Beszélgetéseink kapcsán felerősödött a gyerekekben a” a bevállalom; meg tudom csinálni, képes vagyok rá, újra próbálom” gondolat, ami a különböző feladatok önként és szabadon történő vállalásában teljesedett ki, serkentve őket a nehezebb feladatok teljesítésére is. Több nagycsoportos gyermekkel rajzoltunk meseillusztrációt az iskolai rajzversenyre, ahol különdíjat kapott az egyik kislányunk. Sőt mesemondóversenyre is beneveztünk, ahol kissé félénken, de megpróbálva méltón helyt álltak. Tudatosan hívtam elő „Boldog Dórát” és „Manó Marcit”, akik minden egyes jól megoldott feladat után medvetappancs lábnyomokat adtak azoknak, akik vállalták a kihívásokat. A kihívások megtétele végén minden ügyes manós gyerek egy mackó emblémával tért haza, bizonyítva, hogy teljesítette a kitűzött célt.
A medvék keresése, ijesztgetése, vadászata, kiszabadítása; almából macifej alkotása, mézkóstolás-mind egy-egy önálló megoldandó feladattá vált, de „Boldog Dórához” való képzeletbeli utazásunk a medvebarlang szájához, a dinók völgyébe izgalmas próbatételnek bizonyult, ahol a jelképrendszer segítségével történő útkeresés és annak megoldásai komoly kihívás volt a gyerekek számára. A dinó nevek kitalálását, kimondását; énekes feladatok, macietetés-mézzel-képkártyák; „macitáncoltató”-mozgásos játék utánzását, új eszközzel történő festést, az izgalmas társasjátékokat és állathangok imitálását még a kicsik is örömmel végezték.
A hét élményei közül azt értékeltem a legjobban, hogy a csoportom együtt, egymásért küzdött, együtt gondolkodott, így segítve egymást, és a fegyelmezési problémák is háttérbe szorultak.

Képek