Boldogságóra Program

Tanítványaimmal Petőfi Sándor „mesehőse”, Kukoricza Jancsi nevében írtunk levelet arról, hogy miként sikerült megvalósítania életcélját:

Kedves Gazduram!
Már rég történt, hogy a nyáj elvesztése miatt elkergettél a háztól, és el kellett válnom szeretett Iluskámtól. Vándorlásom során sokszor elkeseredtem, de célomat, hogy szerelmemmel egyszer majd békességben és boldogságban éljek, soha nem adtam fel. Hogyan sikerült elérnem célomat? Erről írok Kegyelmednek ebben a levélben.
Miután fájdalommal a szívemben elindultam világgá, sok veszélyes kalandba keveredtem. Először zsiványokkal találkoztam, akik el akarták venni az életem, de én túljártam az eszükön, és megmenekültem. A lelkiismeretem nem engedte, hogy elvegyem rablott kincseiket, pedig abból kárpótolhattam volna gazduramat is. De olyan pénzből, amihez vér tapad, senki nem lehet boldog!
Huszárként is sokszor veszélybe kerültem, de erőm és bátorságom mindig segítségemre volt. Katonai ruhámban nagyon tetszettem a lányoknak, sőt miután megmentettem a francia király lányát, őt is feleségül vehettem volna, de mindig eszembe jutott Iluskám és a ki nem mondott fogadalmunk. Az iránta érzett szerelem és hűség vezetett tovább. A jutalommal gályára szálltam, hogy hazatérjek, és már tervezgettem a boldog jövőt.
Már nagyon közel jártam ahhoz, hogy elérjem célomat, ám a sors másképpen akarta. Egy hatalmas tengeri vihar elsodorta a kincseket, de szerencsére meghagyta életemet. Erő és ügyesség és persze szerencse is kellett hozzá, hogy a griffmadár éppen szülőfalum határában tegyen le.
Megkereshettem volna magát, de a fájdalom, amit szeretett Iluskám halála miatt éreztem, teljesen lebénított. Eltántorogtam a sírjához, keservesen megsirattam. Ekkor úgy éreztem, hogy céltalanná vált az életem, nincs értelme tovább élnem!
Ismét vándorútra indultam. Az óriások csőszét és királyát is sikerült megölnöm, előrelátásomnak és leleményességemnek köszönhetően. Sok óriás állt így a szolgálatomba, és a tőlük kapott síppal sötétség országában megszabadítottam a világot a gonoszságtól.
Utam során többször is kértem segítséget, a fazekas és a halász is útbaigazított. A nehézségekkel azonban nekem kellett megbirkóznom.
Az óriás vállán átkeltem az Óperenciás-tengeren, és elérkeztem Tündérország határához. Nem is sejtettem, hogy milyen közel vagyok, hogy elérjem célomat!
Hatalmas erő kellett, hogy legyőzzem az első két kapu félelmetes őreit, a sárkánykígyó elpusztításához pedig éles eszemre volt szükség.
Beléptem a boldogság földjére, és a csodálatos látványtól még jobban elszomorodtam. Csak én nem lehetek boldog? Már majdnem belevetettem magam Tündérország tavába, amikor megláttam, hogy a szerelmem sírjáról leszakított rózsa az élet vizétől Iluskává változik. Végre beteljesült minden vágyam: Tündérország fejedelmeként megleltem a boldogságot.
Látja, Gazdám, ha nagyon szeretnénk valamit, azt képesek vagyunk elérni, csak kitartóan küzdenünk kell érte! Megtanultam, hogy még a legreménytelenebb helyzetekben sem szabad feladni! És ne csak magunkban bízzunk, hanem higgyünk a csodákban is, mert vannak!
Remélem, megbékélt azóta, és örül az én nagy boldogságomnak.

Tündérország, 2019. január 31.
Szeretettel:
Nevelt fia, Kukoricza Jancsi