Levél

Drága Szüleim,
m
a messzi Debrecenből küldöm levelemet. Képzeljétek le, most Géza bácsival lakom, itt van ő is, és egy gyönyörű szobában vagyunk ketten. Még soha ilyen szépet nem láttam. Még egy kicsit gyenge vagyok, ágyban kell feküdnöm, innen is írom a levelet. Az első szó, amit Nektek el kell mondanom, az a köszönöm. Köszönöm, hogy segítettek, hogy eljuthattam ide Debrecenbe tanulni. Mindenben igyekeztem úgy cselekedni, ahogy Ti tanítottátok nekem. Jó tanuló akartam lenni, olyan mint Géza bácsi volt, ezért szorgalmasan készültem az órákra, igyekeztem mindent megtanulni, amit a tanáraink kijelöltek számunkra. Latinból is sokat készültem, a legjobb szerettem volna lenni. Az élet nagyon nehéz itt egyedül, különösen egy magamfajta szegény diáknak, ezért úgy döntöttem, hogy dolgozni is fogok. Járok egy idős, vak bácsihoz felolvasni és képzeljétek el, van egy tanítványom is, Sanyika. Így tudok egy kis pénzt keresni és Titeket is segíteni a karlak ezzel. Minden erőmmel azon vagyok és leszek is a jövőben is, hogy a meg tudjak állni a saját lábamon és elérjem mindazt, amit együtt terveztünk. Azt szeretném, ha büszkék lennétek rám, ezért leszek mindig becsületes, tisztalelkű diák.
Csókol Titeket fiatok,
Misi