Boldogságóra Program

Kedves Boka,

már régóta nem voltam iskolában, sajnos nagyon beteg vagyok. Amíg itthon fekszem, nem igazán tudok mit csinálni, ezért gondoltam az írásra, mert ezzel egy kicsit le tudnám foglalni magam. Mindig is Te voltál a példaképem, ezért is Neked írom az első levelet. Tudnod kell, hogy nagyon fontos nekem a grund, és a fiúk, mindig is az volt a célom, hogy közétek tartozhassak. Az iskolában is igyekeztem jól viselkedni, a lehetőségeimhez képest jól tanulni. A sportban is próbáltam helyt állni, azt szerettem volna, ha felfigyeltek rám és én is közétek tartozhatom. Örülök, hogy ott játszhatok veletek minden délután, hidd el, hogy a gittegylet az egyáltalán nem olyan fontos, inkább gyerekes butaság a részünkről. Fontos volt, hogy bízhass bennem, hogy tudd, én is bátor fiúk közé tartozom, ezért is akartam, hogy magatokkal vigyetek a vörösingesekhez. Igaz, hogy kicsi vagyok, de legyőztem a félelmeit, és mentem veletek, mert erre vágytam a legjobban. Nem akartam kimutatni sem a félelmemet, sem az aggodalmaimat. Azért voltam szívós, kitartó és amennyire csak lehet, bátor, hogy Te büszke lehess rám. Ezt tudnod kell! Remélem örülni fogsz a levelemnek, most muszáj egy kicsit aludnom, valahogy mindig olyan fáradt vagyok.
Üdvözöl hű barátod,
Nemecsek Ernő