Boldogságóra Program

A kiskakas gyémánt félkrajcárja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony és annak egy aranyos kiskakasa. Sajnos olyan szegények voltak, hogy sokszor nem volt mit enniük. A kiskakas már nagyon éhes volt és az egyik reggel a gazdasszonya kiküldte a közeli szemétdombra kapirgálni, hátha talál magának valami ennivalót.
A kiskakas csak kapirgált, kapirgált, majd csak nagyon sokára talált egy gyémánt félkrajcárt. Olyan boldog volt, annyira örült, de hamarosan meglátta, hogy közelít felé a török császár. Hamarosan meg is szólította.
– Szervusz te kiskakas! Mit találtál itt a szemétdombon?
– Egy gyémánt félkrajcárt!
A török császár elgondolkodott egy kicsit és azt mondta:
– Tudod kiskakas eddig nagyon irigy voltam, de mostantól szeretnék jószívű lenni. Szeretnék segíteni a szegényeknek, így arra gondoltam, hogy tartsd meg ezt a gyémánt félkrajcárt, sőt még hozzá adok neked egy zsák aranyat a kincseskamrámból!
A török császár szép szavai hallatán nagyon megörült a kiskakas. Boldogan szaladt haza a gazdasszonyához és azt mondta:
– Csoda történt gazdasszonyom! A török császár kedves lett! Vége a gonoszságának! Képzeld, megtarthattam a talált gyémánt félkrajcáromat, sőt még adott hozzá egy zsák aranyat! Olyan gazdagok lettünk, mint még soha!
– Ó, de aranyos lett ez a török császár! Látod, vannak még jó emberek! Hálám jeléül sütök neki egy tepsi finom süteményt, egy mazsolás kalácsot és megvarrom neki a legeslegszebb császári ruhát!
Másnap a gazdasszony és a kiskakas elvitték az ajándékokat a török császárnak, aki nagyon örült a meglepetéseknek.
Azóta minden reggel háromszor kukorékol a kiskakas a török császár ablakában, azért, hogy idejében felébressze! Azóta is boldogan élnek, ha meg nem halnak…