Lengyel Laura Óvoda: Katica és Margaréta csoport: Hősök hálanaplója Kategória: írás

Az én hálanaplóm

1. bejegyzés
Biztos mindenki ismer engem. Édesapám a király, édesanyám a királyné. Édesanyám nagyon szeretett varrni. Az történt egyszer, hogy varrás közben kinézett az ablakon és véletlenül megszúrta az ujját. Három vércsepp cseppent ki az ujjából. Elgondolkozott és azt mondta: „Bárcsak ilyen gyermekem volna: fehér, mint a hó, piros, mint a vér, fekete, mint az ében.”
Ezután nemsokára teljesült a kívánsága, mert megszülettem én, Hófehérke, de sajnos anyukám meghalt. Édesapám nemsokára egy új királynét hozott a palotába, aki nagyon szép volt és volt egy varázstükre, ami mindig igazat mondott. Mindig azt kérdezte tőle, hogy: „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” A tükör olyankor mindig azt válaszolta, hogy a királyné a legszebb, aminek ő nagyon örült. Teltek-múltak az évek, és én 7 éves lettem. Azon a napon is megkérdezte a királyné tükröt, de akkor azt válaszolta, hogy: „Szép vagy, úrnőm, de tudd meg Hófehérke százszor szebb tenálad.” Erre a válaszra a királyné mérges és irigy lett rám, ezért soha többé nem szeretett volna látni. Kitervelte, hogy amikor édesapám országot megy nézni, azon a napon a vadásszal menjek el sétálni az erdőbe és majd ott a vadász meg fog ölni. Amikor az erdőben voltunk, a vadász tényleg elővette a kését. Erre én nagyon megijedtem, és kérleltem őt, hogy ne öljön meg. A vadásznak biztosan aranyból volt a szíve, mert megsajnált és életben hagyott.

2. bejegyzés
Miután a vadász szabadon engedett, csak sétáltam és sétáltam az erdőben. Nagyon féltem és már kezdett besötétedni is, amikor megpillantottam egy kis házikót. Félve odasétáltam és bementem. A házban nagyon pici volt minden és mindenből hét darab volt. Miután körbenéztem, ettem és ittam egy kicsit, majd lefeküdtem aludni, mert nagyon elfáradtam. Olyan sokat aludtam, hogy csak reggel keltem fel. Akkor beszélgettem a törpökkel is. Elmondtam nekik, hogy mi történt velem. Ők nagyon aranyosak voltak velem. Féltettek, így megengedték, hogy náluk lakjak, cserébe kitakarítom a házukat, főzök és mosok rájuk. Én örültem, hogy befogadtak, ők pedig sohasem éltek még így, mielőtt engem megismertek volna. Mivel nagyon szerettek, kértek, hogy amíg ők a bányában dolgoznak, senkit ne engedjek be a házba, mert csak úgy lehetetek biztonságban.
Próbáltam volna én szót fogadni, de a gonosz mostoha mindig megtévesztett a felvett álarcával.
Először szép öveket árult, abból vetetett fel velem egyet. Beengedtem és ő legszebb övvel elszorította a derekam, hogy ne kapjak levegőt. Ha törpék nem találnak rám olyan hamar, biztos, hogy már meghaltam volna!
Másodjára szép gombot, csatot, fésűt árult. Éppen olyan fésű nála, amilyet én is szerettem volna már régóta. Hittem neki. Beengedtem, és ő mérgezett fésűvel fésült meg. A méregtől én a földre estem. Újra a kedves törpék mentették meg az életemet!
Harmadjára almát árult, de ezúttal tényleg megfogadtam a törpék tanácsát. Akkor már nem engedtem meg, de ő mégis átvert. Mérgezett almát adott nekem, amitől én azonnal holtan összeestem.
Szegény törpék hiába próbáltak megmenteni, ezúttal semmit sem tudtak tenni értem. Üvegkoporsóba tettek, őriztek, míg egy napon egy királyfi nem ment az erdőbe. Ő megpillantott és úgy döntött, hogy ezen túl mindig látni szeretne. Elment a törpék házikójába és ott elkért engem tőlük. A jószívű törpék végül odaadtak a királyfinak, így a királyfi megparancsolta a szolgálóinak, hogy vigyenek el a kastélyába. Útközben viszont a mérgezett almadarab kiesett a számból és én megmenekültem.

3. bejegyzés
Hála a vadásznak, amiért életben maradhattam és hála a törpéknek, amiért gondoskodtak rólam. Ha ők nem ilyen jók hozzám, soha nem lehetnék a királyfi boldog felesége.