Boldogságóra Program

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. Ebben a faluban volt egy kis házikó. Abban élt egy gazda és egy gazdasszony a kis cicájukkal. Nagyon szegények voltak, de a kamrájukban mindig volt hagyma, paprika, búza, kukorica, répa, tej és tejföl.
Amikor beesteledett ez a kis cica besétált a kamrába, mert nagyon éhes volt. Egész nap egerészett, de egyetlen egyet sem tudott megfogni. Így hát, nézelődött a kamrában. Először nézett jobbra, de nem talált olyat, ami kedvére való lett volna. Később nézett balra, ahol hirtelen meglátta az asztal tetején a tejfölt. Megörült, felugrott és elkezdte nyalogatni. Addig addig nyalogatta, míg mindet meg nem ette.
Mivel a cica szeretett volna még hagyni a tejfölből a gazdájának bánatában elszomorodott és elkezdett hangosan nyávogni. Meghallotta ezt a gazdasszony, aki éppen bement a kamrába hagymáért.

– Mit csinálsz te itt? Sicc, ki innen, de azonnal!

De a cica nem mozdult. A gazdasszony újra rászólt.

– Te kis bajkeverő! Látom már mit csináltál. Megetted az összes tejfölt! Mit fogunk így enni?
Meghallotta ezt a nagy kibálást a gazda és benyitott a kamrába.

– Mi ez a nagy hangzavar? Miért kiabálsz feleségem?

– Jaj, ez a macska! Csak a bajt csinálja! Nézd, megette az összes tejfölt! Menten elzavarom a háztól!

– Azt én nem engedhetem meg! Fájna a szívem érte! Itt van velünk, amióta megszületett. Nézd milyen szomorú, biztos megbánta, már amit tett!

– Na, persze! Hiszi a piszi. De tudod mit? Ha így gondolod, akkor főzzetek ti ketten vacsorát!

Azzal a gazdasszony becsapta az ajtót és kiment az udvarra. A gazda odament a kis cicához, megsimogatta és azt mondta neki:

– Szegény kis cicám! Ne szomorkodj!

– Úgy sajnálom, hogy megettem a tejfölt! Én szerettem volna még hagyni belőle, de olyan éhes voltam! Kérlek, bocsáss meg nekem!

– Örülök, hogy elmondtad, hogy mit tettél! Mivel beismerted, megbocsátok neked! Viszont most már nekünk kell főznünk, mert a gazdasszony haragszik! Gyere, segíts nekem búzát szedni, sütünk majd belőle finom kenyeret!

Azzal odamentek a búzához és elkezdték szedni egy vödörbe. Ahogy a cica a mancsával belenyúlt a búzába, a körmére akadt egy egér.

– Micsoda finom falat! – Azzal megnyalta a száját és gyorsan bekapta a kis egeret.

– Milyen ügyes vagy! Egy finom falat, amiért segítettél nekem!

Egy kis idő múlva meg is sütötték a kenyeret. A gazda tört belőle egy darabot a cicának és magának. Behozta a kamrából a tejet és azt mondta:

– Igaz, hogy a tejfölünk elfogyott, de annyi baj legyen! Nem is tudnék rád haragudni, hiszen nagyon szeretlek! Van itt még finom tej, igyunk hozzá azt!