Boldogságóra Program

Az, hogy lelkileg rendben legyünk, egyensúlyba, harmóniába kerüljünk önmagunkkal, legalább olyan fontos, minthogy rendezett legyen körülöttünk környezetünk. A boldogságórák ebben igyekeznek segítséget nyújtani a gyermekeknek. A közösségépítő, olykor önismereti játékok többek között ezt a célt is szolgálják. Az áprilisi téma a megbocsátás, ehhez szorosan kapcsolódik a lelki méregtelenítés fogalma, hiszen az ember, társas lény, folyamatos interakciókba kerül másokkal, számos pozitív és sajnos olykor negatív élmény is éri ezzel kapcsolatban. Így jutottam el az előítéletek témájának boncolgatásához, ezt igyekeztem feldolgozni a 7.b osztályos diákokkal.
Az óra elejét egy bevezető feladattal kezdtük. Párokba rendeződtünk és jó alaposan meg kellett figyelni társunkat. Mit visel, hogy viseli az adott ruhadarabot, milyen a frizurája. Ezután a pár egyik tagjának, majd a másiknak is meg kellett változtatnia magán valami apróságot, társának pedig ki kellett találnia, hogy mi volt az. A gyermekeket lekötötte a feladat, nagy kacajokat lehetett hallani menet közben. Voltak, akiknek az egyszerűnek tűnő játék, bizony nagy fejtörést okozott. Itt fontosnak érzem megemlíteni, hogy a diákok még az óra eleji köszönés után választhattak maguknak egy kukoricaszemet, gesztenyét, vagy barackmagot, melyet egészen az óra végéig a kezükben kellett tartaniuk, ezzel együtt kellett írniuk, játszaniuk. (Csak az óra végén derült ki, hogy miért is volt szükség rá.) A bemelegítő feladat után egyből belevágtunk az óra fő témájába, játékába, melynek szövegét mellékelem. A diákok meghallgattak egy rövid történetet öt szereplőről, majd ezeket a szereplőket egyénileg rangsorolni kellett szimpátia alapján. Ötös számot kapott a legpozitívabb, míg egyes számot a legnegatívabb szereplő. Ezt követően csoportokba osztottam a gyermekeket és a feladat ugyanez volt, azonban itt közös nevezőre kellett jutni csoportonként. Komoly érveléseket lehetett hallani, erőteljes érzelmeket váltott ki néhányukból a feladat. Miután nagy nehezen sikerült közös nevezőre jutnia a csapattagoknak, mind a három csoport felolvasta rangsorát, nem is kell mondanom, hogy mindegyik csoportnál más megoldás született. Talán a legnehezebb feladat következett. Mind a 17 gyermeknek nagyjából egyhangúan közös megoldásra kellett jutnia és egy osztály rangsort kellett létrehozniuk. Vitáztak, a „bátrabbak”, védték pozitívnak hitt szereplőiket, vagy éppen a hátsó helyekre akarták küldeni a negatívakat. Meggyőzés ide, vagy oda, megszületett a döntés. Ezután újraolvastam a szöveget, azonban kiegészítettem a történetet új, igen fontos információkkal. Fordult a kocka. A gyermekek arcán meglepettség látszott, értetlenkedés. Hirtelen a pozitívnak hitt szereplő negatívvá vált, és fordítva. Komoly beszélgetés követte a játékot, melyben mindenki aktívan részt vett. A diákok könnyen rájöttek, hogy a játék vázát az előítéletek témája adta meg. Megosztották egymással tapasztalataikat, szinte mindenki volt már áldozat, és ítélkező egyaránt. Maguk mondták ki, hogy ítéleteket hozni egymás felett szörnyű dolog. Szinte egy közös hanggá forrt össze az osztály. Öröm volt hallgatni őket. Tudtuk volna még folytatni az eszmecserét, azonban a kicsengetés közeledte miatt eljött az óra lezárása. Megkértem a hetedikeseket, hogy nézzenek a kezükben tartott termésre. Sokaknak már fel sem tűnt hogy ott van, úgy megszokták. Elmondtam nekik, hogy ez az előítéleteiket szimbolizálja. Sokszor már észre sem vesszük és ítéleteket mondunk jogtalanul mások felett. Arra kértem őket, hogy váljanak meg szimbolikusan a kezükben tartott dologtól és az ítélkezéstől egyaránt. Volt, aki nagy levegő kifújással a kukába dobta, volt, aki az ablakon hajította ki a termést, de olyan is akadt, aki a tolltartójába helyezte figyelmeztetés gyanánt. Ezzel a mozdulattal próbáltuk méregteleníteni magunkat előítéleteinktől, negatív gondolatainktól.
Sokszor kellene ezt újra és újra tudatosítanunk magunkban, hiszen sajnos az ember újra és újra bele tud futni a már elkövetett hibájába, azonban bízom benne, hogy gondolatébresztőnek jól funkcionált a játék, maga az óra.

Játék mellékelve:
„Leila át akar kelni a krokodiloktól hemzsegő folyó túlsó partjára, hogy találkozhasson szerelmével, Mohameddel.
Elmegy Ahmedhez, s megkéri őt, hogy vigye át csónakján a túlpartra. Ahmed azonban nemet mond Leilának.
Leila ezután gondol egyet és elmegy Alihoz, akinek szintén van egy csónakja és megkéri, hogy vigye át a folyó túlsó partjára.
Ali azt válaszolja, hogy ha nála tölti Leila az éjszakát, akkor másnap átviszi a folyón. Így is történt.
Leila ezután találkozik Mohameddel és mindent elmond neki. Mohamed azonban elutasítja a lány szerelmi közeledését.
Leila nagyon szomorúan bandukol és útközben találkozik Jaffarral, akinek mindenről beszámol, ami vele történt.
A nap második felében Jaffar összetalálkozik Mohameddel és jól összeveri.
Tegye rangsorba a szereplőket! Jelölje ötössel (5) a legpozitívabb szereplőt, egyessel (1) a legkevésbé pozitívat.”
Adj magadnak egy kevés időt, és gondolkodj el egy picit, kit hova tennél ebben a rangsorban? Gondold át alaposan, mit is tett Leila, Mohamed, Ahmed, Ali és Jaffar.
Kit tartasz nagyon jellemes karakter, és ki az, aki egy nagy szemétláda. Miként ítéled meg magát a főszereplőt és azt, amit tett vagy nem tett?
Vajon mi csapja ki gondolkodás, esetleg újraolvasás közben a biztosítékot a fejedben? Ez a mondat: „ha nála tölti Leila az éjszakát”, vagy a történet végi agresszió?
Mennyiszer ítéltünk első benyomás, részinformáció, félinformáció révén. Általában nem fogadjuk meg azt az ősi bölcsességet, miszerint ne ítélj, hogy ne ítéltess! Az élet sok esetben bizonyította már, ha a dolgok mélyére ásunk, és felteszünk igazi kérdéseket, nem csupán álkérdéseket, akkor az igazi összefüggés, igazi tartalom is felszínre tud jutni.

Íme a háttéradatok: Leila 17 éves középiskolás lány.
Mohamed 36 éves, nős, két gyermeke van és Leila tanára a középiskolában. Ahmed szintén Leila tanára.
Ali, Leila idős, egyedül élő nagyapja, aki nagyon szereti és félti a lányt, ezért későn este már nem engedi sem hazamenni, sem átkelni a folyón.
Miután Leila beleegyezik, hogy nála marad, megteáznak, jól elbeszélgetnek és a lány ott alszik a nagyapja házában.
Jaffar egy pszichopata őrült, aki rendkívül erőszakos, de kedveli Leilát.

Ezen információk birtokában miként változtatod meg az eredeti rangsorod?
És hogy vagy most?
Ha képes vagy szívedre tenni a kezed, az életedben milyen prekoncepciók vezetnek? Hányszor ítélkezel túl hamar?
És kik esnek ennek áldozatul? Hosszú ez a lista? Legközelebb, ha túl hamar ítélkezel, jusson eszedbe Leila esete, s lépj kettőt hátra, hogy megleld az igazságot a hirtelen felindulásod helyett.

Fényképek mellékelve: