Boldogságóra Program

Az optimizmusról szóló boldogságórát egy kis ismétléssel kezdtük az 5. osztályban. A háláról való emlékeiket a hálakő felmutatásával csalogattam elő, és nagy örömömre jó néhányan szintén maguknál tartották a tőlem ajándékba kapott hálaköveket.
Meglepetés volt számomra, hogy az optimista – pesszimista kifejezések jelentését nem ismerték. Miután ezt tisztáztuk, kiderült, hogy többségük pesszimistának tartja magát. Igyekeztem úgy irányítani a beszélgetést, az óra menetét, hogy gondolkodásmódjuk pozitívan változzék.
Belehallgattunk Bagdi Bella dalába is.
Ezután „mikrofonos” interjúkat készítettem azokkal a gyerekekkel, akik el akarták mesélni a többieknek olyan élményeiket, amikor valami miatt nagyon izgultak, rosszra számítottak, de aztán kiderült, hogy aggodalmuk fölösleges volt, minden jól alakult. (A mikrofon valódi, de már nem működő eszköz volt, tulajdonképpen beszédfegyelmük javítása céljából vittem magammal, de nagyon motiválta őket a beszámolókra is.)
2 csapatot alkottunk és „nevetésversenyt” rendeztünk. A jövő hónapban ebből ismétlést szeretnének.
„Valóra vált álmok” címmel rajzot vagy fogalmazást kértem: „Milyen lesz az életed 20 év múlva, ha minden úgy alakul, ahogyan szeretnéd?” – Kicsit szomorúan tapasztaltam, hogy a legtöbb munkában központi szerepe volt az anyagi javaknak, de azért közös élmények és a család is helyet kapott a megálmodott jövőben.
Végül megkapták az ajándékokat, melyeket „optimista karszalagoknak” neveztünk el. (Fotópapírra pozitív gondolatokat kifejező idézeteket nyomtattam, csíkokra vágtam, és kétoldalas ragasztóval a gyermekek csuklójára tettem.) Értelmeztük az idézeteket, majd bátorítottam őket saját optimista jelmondat kitalálására, amit legközelebb ők maguk írhatnak fel egy karszalagra.

Képek