Legyünk hálásak mindenért, ami velünk történik!

fo.jpg

Szeptemberben a háláról volt szólt. Eldramatizáltuk a hálafa mesét, amit már az előző évben megismertünk. Én voltam a mesélő a kiválasztott gyermekek pedig a mese szereplői. Ezután megbeszéltük, hogy vajon miért lehetett szomorú a fa és az állatok miben segítettek neki ezután beszéltünk arról is, hogy ki miért lehet hálás. Következő napon a manó kártyával ismerkedtek meg a gyermekek. Mindenki egyesével választhatott egy Manót, ami hasonlított arra, hogy ő hogy érezte magát mikor reggel felkelt. Előjöttek vidám, kíváncsi manók is de előfordult szomorkásabb manó is. Volt olyan gyermek, aki a boldog manót választotta, mert előző nap kapott három pecsétet a kezére a szüleitől egy-egy jó tettéért. A többiek erre megtapsolták, gratuláltak neki és megölelték őt. Nagy kedvenc játék volt a gyermekeknek most is a vidám szomorú játék. A szőnyegen körbe ülve egymásnak hátával süni golyóval megmasszírozták a gyermekek a másik hátát és néha meg is csiklandozták egymást. Ezt a játékot nagy kacagás kísérte. A hónap végén elkészítettük közösen a hálafát. A gyermekek festették és színezték a fát és a leveleket és közben elmondták, hogy miért hálásak. Megkértem őket, hogyha ránéznek erre a fára akkor mindig gondoljanak arra, hogy miért lehetnek hálásak. A Boldogság óra nem is záródhatott máshogy mint, hogy öleléssel és egy-egy kedves szóval juttatták át a másikat az óvodába a Boldogság szigetéről.

Képek