Boldogságóra Program

Optimizmussal kapcsolatos kérdéssorozatot szerkesztettem, amely alapján beszélgetést kezdeményeztem. Néhány kérdés ezekből: Ösztönösen tudsz –e bizakodni, jó híreket várni, vagy inkább félsz a rossz hírtől? /Tapasztalatod szerint, inkább jó vagy rossz történik általában veled? /Ha rosszul mennek a dolgok, mindig a külső körülmények okolhatók?/Érdemes egy rossz lehetőség következményeit átgondolni? Mi lesz, ha…?/Mit neveznek struccpolitikának? /Érezzük fizikailag, ha az élet pozitív oldalát igyekszünk látni? / Miért jó az, ha bizakodók vagyunk jövőnk szempontjából? /Tanulható, fejleszthető az optimizmus?
Az osztály fele derűlátó és csak páran nem számolnak a kedvezőtlen dolgok bekövetkeztére. Elég sokan érzik magukat pesszimistának, ebből néhányan stresszelnek is a fontos megmérettetések vagy élethelyzetek előtt. A kudarcokért leginkább a külső körülményeket okolják, de volt aki szerint akár a belső és a külső körülmények egyszerre is terelhetik a dolgokat egy adott irányba. A rossz lehetőséggel való számolás nem feltétlenül kedvezőtlen, ezt már többször beszéltük, hiszen ezzel elháríthatunk több felmerülő problémát is: példának az ünnepi műsorra való készülést említettük, ahol esetleg máskor írásban is rögzíthető, hogy mire kell odafigyelni, a sikeres produkcióhoz. A struccpolitikát csak két tanuló ismerte: a valóság mellőzése általában nem hatékony életszemlélet.
Egy általam készített feladatlapot oldottunk meg, amelyben kifejezéseket kellett vagy optimizmus vagy a pesszimizmus szóhoz húzni: aggodalom, negatív jövőkép, aktív megküzdés, keserűség, humor, feladás, előny keresése, bizakodás, az erőforrásaink felkutatása stb. A gyerekek pontosan be tudták azonosítani a személyiség típusok jellemzőit.
Egy állatkísérletet tartalmazó szöveget olvastunk el, amely előtt kérdéseket fogalmaztam meg a szövegre vonatkozóan: Szerinted optimistának vagy pesszimistának születik az ember, vagy azzá válik? Legtöbben úgy gondolták mindekettő állítás igaz, de nagyon befolyásolja milyen értékrendben nőttünk fel és milyen hatások értek bennünket. Mit tehet egy pesszimista önmagáért?-ezzel értünk a legfontosabb részhet, vajon tanulható –e és hogyan a pozitív életszemlélet? Hogyan igazolja a tanult optimizmust az állatkísérlet? Ha az állatnak megmutatták, hogy van menekülési lehetőség, így akkor „tanult” optimistává vált. Így számunkra is van lehetőség megküzdési módok elsajátításával, hálás szemlélettel és önmagunk megfelelő értékelésével a jövőbe tekinteni.
A következőképpen összegeztem a kérdéskört:
Miért a jó optimizmus, ha az élet tele van negatív történésekkel, konfliktusokkal, kihívásokkal, betegséggel vagy lehangoló állapotokkal?
Úgy gondolom, hogy az optimizmusnak leginkább alapvető késztetésünkhöz, az életösztönhöz van köze, vagy Laár András szavaival: „Fenntartani a megváltoztathatóságba, a szabadságba, a jóindulatba és az átalakításba vetett hitet.” -hogy nemcsak az élet sodor bennünket, hanem alakítói lehetünk sorsunknak. Ha nem vetjük el a pozitív kimenetelt és aktív formálói tudunk maradni életünknek a kudarcok és veszteségek ellenére is, erősítjük immunrendszerünket, testi és lelki egészségünket. Optimizmusszintünket leginkább az befolyásolja, hogy miként értékeljük a stresszorokat és milyen választ adunk rájuk. Belső erőforrásaink megtalálása akár életmentő is lehet egy-egy kritikus élethelyzetben.
Főképnek egy nevető narancsot választottunk, háttérbe szorítva a citromot. Az életben mindig van egy kis váratlanul hozzáadódó tényező: A művész tanár úr épp megérkezett és elmagyarázta, hol milyen fények vetülnek a gyümölcsökre és segített a rajzunk árnyékolásában, így befejezve a képet. Ha meg van a szándékunk és elkötelezettségünk a feladataink végrehajtásához, még valaki hozzásegíthet a végrehajtásban, ezért segítsünk mi is másoknak, nekik is talán egy apróság kell az elégedettségükhöz, időnként a túlélésükhöz is.

Képek