Boldogságóra Program

Februári Boldogságóra foglalkozásomat a Megküzdési Stratégiák köré építettem fel. Boldog Dóra ismét ellátogatott a csoportunkba. A gyerekek izgatottan várták már, mert szerették volna neki elmondani, hogy a csoportunkból eltűntek a kedvenc játékbabáik, amivel játszani szoktak. A gyerekek fantáziáját ez az egész szabad játék idejében foglalkoztatta, hogy hová lehettek a babáik. (Reggel eldugtam őket a Boldogságóra kedvenc játékunk kiszabadítása – bátorságpróba! játékához.) Egy kislány ügyesen megoldotta azt, hogy ne legyenek baba nélkül, mert behozta a csoportba a zsákjából, szerencsére mert a kedvenc babáját hozta be aznap épp alvókának. Boldog Dóra figyelmesen hallgatta meg a gyerekeket és megerősítette őket abban, hogy biztosan lesz majd egy olyan bátorság próba, amelynek keretén belül meg fogják találni az összes babájukat. Relaxációs gyakorlatként tudatosan a Napimádást választottam. Szerettem volna ezzel a gyakorlattal is erősíteni a gyerekekben azt, hogy ha meg is kell küzdenünk egy dologért vagy bármiért az életben, akkor is mindig az élet napos oldalát lássák, és azt erősítsék meg mindig magukban. Ezt a gyakorlatot teljesen átszellemülve végezték a gyerekek. Utána megtanítottam a gyerekekkel Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó dalát. Aztán szólt a dal és közben, ahogyan énekeltük úgy végeztük a mozdulatsorokat. A gyerekeknek nagyon tetszett ez az éneklés és együtt mozgás, koncentráltan végezték együtt a feladatot. A gyerekek észrevettek a játékaik között egy borítékot, így azt ki kellett bontani, ezért utána a Kedvenc játékunk kiszabadítása – bátorságpróba! játék következett a gyerekek legnagyobb örömére. 3 próbatételt kellett teljesíteniük, hogy elindulhassanak megtalálni kedvenc játékbabáikat. 1. közös éneklés (Farsangra készülünk ezért a választás az Itt a Farsang áll a bál dalra esett.) 2. közös versmondás (Gazdag Erzsi: Jancsi bohóc a nevem… című verset mondtuk és mutattuk el közösen a gyerekekkel) 3. mozgásos feladatok. A gyerekek kiállták a próbatételt ezért elindulhattak a csoportszobában megkeresni a babáikat. Nagyon leleményesek voltak és hamar ráleltek a kedvenc babáikra. Összegyűjtötték őket és a szőnyegre helyezték el. Boldog Dóra nagyon megdicsérte a gyerekeket, amiért így megküzdöttek ezekért a nagy becsben tartott babákért. Beszélgetőkörrel folytattuk tovább, beszélgettünk a Megküzdési Stratégiákról. A lényegét meg tudtam értetni a gyerekekkel, okos válaszokat mondtak a kérdéseimre. Érzelmekről is beszélgettünk a gyerekekkel és meg is mutatták őket az arcaikon. Könyvet is ajánlottam nekik: Gaston érzelmei: Boldog vagyok, Szomorú vagyok…stb. Boldog Dóra megszólalta a szélcsengőjét és mondókájával meséhez hívta a gyerekeket. Nagy meglepetésemre a 3-4-5 éves korú gyermekek végig tudták hallgatni a mesét, majd a végén két gyermek kiválaszthatta a bábjaink közül a királylányt és a király bábot. A mesét mivel figyelmesen hallgatták végig a kérdéseimre választ adva rájöttem, hogy megértették a mese lényegét. A Boldogságóra Munkafüzetében lévő játékos feladatot felhasználva készítettem el egy gyermek segítségével Hogy mitől érzem jól magam? ötletek felragasztását, melyet ki is tettünk a csoportszobában lévő szekrényünkre. Ismertettem a gyerekekkel, hogy mi került fel a papírra, s az volt a játék, hogy oda kellett állniuk valamelyikhez és el kellett mondaniuk, hogy miért azt választották. Nagy örömömre a tévét nézek papírhoz csak három gyermek állt. Következő játékunk előtt beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy ha nehéz helyzetbe kerülünk, ugyanúgy elővesznek a rossz érzések bennünket, ahogy a királylányt a mesében. Szerettem volna tudatosítani a gyerekekben az érzéseket és a testi tüneteit ezért az asztalhoz vezettem őket a Boldogság mondókával és a Boldogságóra Munkafüzetében lévő feladatot oldották meg a gyerekek, kiszínezték az emberfigurát az érzéseiknek megfelelően. Ebből a feladatból egy reális képet kaptam a gyerekek érzelmeiről. Utolsó játékként a Hajótörést választottam, mert ez teljesen bele illet a Pedagógiai Programunkban leírt Mentálhigiénés játékunkba. A gyerekek eljátszották, hogy tengeren vannak, és hogy hajótörést szenvedtek. Csak egy tutajuk maradt, mindenkinek a tutajon kellett maradnia. Vigyázniuk kellett egymásra, nehogy belepottyanjon valaki a tengerbe. Zenére indult a játék. Amikor a zene elhallgatott a mindig kisebbre hajtott tutajon kellett maradniuk. A végén már szorosan ölelve fogták egymást, megmenekültek a cápáktól. Mivel nagyon ügyesen végezték el a feladatot, így mindenki beléphetett a Boldogságvár 6. lépcsőfokára. A gyerekek nagyon büszkék voltak magukra. Családoknak továbbadtam ezt a témát, mégpedig úgy, hogy a nehéz pillanatok, feszültségek megszűnjenek meg kellet megörökíteniük családi kép formájában, hogy a család milyen dolgoktól érzi jól magát.

Képek