Boldogságóra Program

A novemberi téma: a társas kapcsolatok ápolása volt. A hónapban választható feladatok közül, kettő is kipróbáltunk. Elsőként „A fészek melege” című játékot. A gyerekek a csoportszobában található plédekből, anyagokból, párnákból egy nagy fészket alakítottak ki. Közös megbeszélés alapján gólya családdá változtak, jelre békavacsora keresésre indultak. Visszatérve a fészekhez mindig azt tapasztalták, hogy az egyre kisebb lett. Egy kis rendeződés után rájöttek, hogy összébb kell húzódniuk, hogy mindenki elférjen. Az utolsó körben már igen csak ötletelniük kellett, mert guggolva sehogy sem fértek el. Akadt is egy-két gyermek, aki hirtelen zokon vette hogy nem fér be, de végül, gyorsan jött a megoldás és fél lábon állva már minden gólya családtagnak jutott hely. Nagyon jól megtapasztalhatták miért is fontos összetartani és mindenkit befogadni. Kormos István: A fecske meg a szalmaszál kezdetű meséjét laptopról megnéztük, amiben szintén láthatták, hogy a kismadarak is összefogtak így tudtak segíteni a fecskének. A jószívűség, mint pozitív tulajdonság, nálunk is gyakran kiemelt érdem. Végül a „meleg fészek relaxációval” zártuk a játékot, amiben összekucorodtak és egy-egy katica párnát magukhoz ölelve pihentek csukott szemmel.
Következő nap, elővettük a barátság hőmérőnket, amit veszekedés, nézeteltérés esetén mindig használunk. A hőmérőt a tetőpontjára húztam, hogy kifejezzük a barátság fontosságát és a gyerekek jeleit mellé készítettem. Bagdy Bella Hálás vagyok zenéjét hallgatva megkértem a gyereket, gondoljanak a legjobb barátaikra, majd a zenét lehalkítva beszélgetést kezdeményeztünk. Akit választottunk, elmondhatta a társak jeleinek felmutatásával, kik a legjobb barátai. Már önállóan próbálták megfogalmazni, kiben mit szeretnek, milyen kedves múltbéli cselekedet miatt tartják a legjobbak között. Ilyen mondatok hangoztak el: „…mert te mindig megvigasztalsz,… mert elfogadod az én játékötletemet, … mert te mindig rám mosolyogsz, …mert néha veszekszünk, de az nem baj, mert kibékülsz velem. Ölelést követően, egy valaki mindig a „barátságszékre” ült középre és lehetőséget adtunk, hogy bárki, aki szeretné megölelje, szeretetét átadja kis társának. Különösen jó érzés volt látni, hogy egyre türelmesebben állnak sorba, és a kevésbé nyitott gyerekek is mosolyogva, örömmel fogadták az öleléseket. Most sem hagytuk ki a beteg gyerekeket, nekik az őszi széllel küldtünk egy-egy gyógypuszit.
Szabadidőben az asztalnál megalkottuk a „Mint hal a vízben” című közös alkotásunkat. Beszélgettünk róla, hogy egy nagy halat úgy tudnak legyőzni az apró pici halak, ha összefognak és összetartanak, együtt nagyobb az erejük és még el is ijeszthetik a nagyobbat. Kupakokból, színes papírból lelkesen alkottak és mind a 23 csoporttársat kis halként ábrázolva, ráragasztották a kartonra. Már csak az a kérdés, hogy akkor az óvó nénik a nagy halak?! Bizony néha ez is előfordul. 😃
A hónap dalát többször is meghallgattuk és már meg is tanultuk, mivel kapcsolódik a mostani témakörünkhöz- (Testünk)- is. „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” -ezt üzenjük nem csak a közeli barátoknak, szülőknek de minden embernek a környezetünkben, hiszen egy mosoly nem kerül semmibe, mégis sokat ad!

Képek