Boldogságóra Program

A mai napon közös Boldogságórát tartottunk az angolos szakkör gyermekeivel. A gyerekek eleinte kissé megilletődtek, hiszen szokatlan volt számukra a sok ismerős és új arc együtt, de amikor elmondtam nekik, hogy miért gyűltünk össze, a feszültség lassan oldódni kezdett, és kíváncsian, nyitottan figyeltek.
A foglalkozás elején Bagdi Bella ajánlott zenéjére álltunk körbe, és a gyermekeknek azt a mozgást kellett utánozniuk, amit én mutattam. Ez vidám, oldott hangulatot teremtett, és segített a csoportok közötti kapcsolódásban.
Ezt követően a „Kerek erdő kalandra hív téged” mondókával hívtam mesére a gyerekeket, majd elmeséltem nekik a „Kígyós Jancsi” című magyar népmesét. A mese meghallgatása után beszélgettünk arról, ki volt a történetben optimista, és miért. A gyermekek nagyon figyelmesen hallgattak, válaszaikból jól látszott, hogy megértették az optimizmus lényegét: a nehéz helyzetekben is érdemes bízni a jóban.
A mese után játékos tevékenység következett: a padok mögött elhelyezett mosolygós és szomorú smiley jeleket kellett a gyerekeknek felvenniük. Én optimista és pesszimista gyerekek mondatait olvastam fel, és a gyerekeknek el kellett dönteniük, hogy a mondatot egy „mosolygós” (optimista) vagy „szomorú” (pesszimista) gyerek mondhatta. A játékot nagy lelkesedéssel fogadták, bekiabálva mondták a válaszokat, így a hangulat vidám és aktív maradt.
Ezután az angol tanárnő vette át a vezetést. Az angolos gyermekek köszöntek, bemutatkoztak, elmondták hány évesek, majd képek segítségével színeket és tárgyakat neveztek meg angolul. A csoport közepére öt gyermek állt, akiket a többiek angol utasításokkal irányítottak. A foglalkozás végén a „mackós vers” eddig tanult sorait is elmondták. Az angolos gyerekek nagy örömmel vettek részt, a többiek pedig érdeklődve figyelték a játékot.
Búcsúzóul minden angolos gyermek kapott egy mosolygós smiley jelet, amely az optimizmus szimbóluma. A feladatuk az volt, hogy ezt kiszínezzék, és otthon meséljék el szüleiknek, milyen különleges angol–Boldogságórán vettek részt. Saját csoportomban a gyerekek a teremben színezték ki a mosolygós jeleket, majd értékelésképpen kitették őket a szekrényajtóra. Egy kisgyermek megjegyezte, hogy „neki ez hosszú volt” – ez számomra fontos visszajelzés volt, hiszen emlékeztetett arra, hogy a közös programok során figyelnünk kell az időkeretre és a gyerekek terhelhetőségére is.
Összességében a foglalkozás nagyon jól sikerült, a gyerekek pozitív élményekkel gazdagodtak, megismerték az optimizmus jelentését játékos formában, és közben együttműködtek más csoportok gyermekeivel is. A légkör oldott, vidám és szeretetteljes volt, így a cél – az optimizmus gyakorlása és megélése – teljes mértékben megvalósult.

Képek