Boldogságóra Program

Novemberi Boldogságóránkon ismét Dóra köszöntötte a gyermekeket. Egy rövidke beszélgetés után felajánlotta a „Meglengetem a karom…” relaxációs gyakorlat végzését, ő is szükségét érezte a lazulásnak. Az elcsendesedést követően A kő és a kocsisok mesét hallgatták meg Dórával közösen a gyermekek, interaktívan, bevonva őket a közös megoldáskeresésbe. Mivel a csoportom nagy része iskolába készül, ily módon is igyekeztem problémamegoldó és közösségformáló, egymást segítő gondolataik megfogalmaztatását. A felvetett probléma megoldását többen is érzékelték: össze kell fogni! A kötetlen beszélgetést ezután erre építettem, hogy kiknek célszerű összefogni, kik segítik egymást. Szinte minden gyermek meg tudott osztani gondolatokat, maguk beleszőve, hogy a barátok is össze szoktak fogni, segítik egymást. Nagyon hosszas beszélgetés kerekedett ki az élményeikből, saját, szüleik és nagyszüleik baráti összefogásairól, kapcsolatairól meséltek. Mindannyian próbálták megfogalmazni, hogy miért is fontos, hogy legyenek barátaink: unalmas lenne nélkülük az életünk, jókat lehet olyankor játszani, nevetni, együtt kirándulunk a barátokkal, a nagyi barátnője jó meséket tud.
A hosszas beszélgetés után jól esett Bagdi Bella: Ha boldog vagy…dalára táncolni.
Másnap a gyermekek önként folytatták a beszélgetést, amikor az egyik kisfiú megkérdezte, mit tehetne, hogy a barátja ne legyen beteg. Azt javasoltam, hogy szedjük elő a varázsecseteinket és mártogassuk őket betegségűző gyógynövényekbe, majd ezzel átmasszírozgatták egymást, miközben Bella Szép nap, ölelj most át engem zenéjére relaxáltunk.

Képek