Boldogságóra Program

Társaskapcsolatok

A novemberi hónapban nagy hangsúlyt fektettünk a társas kapcsolatok ápolására. Minél több közös program szervezésével, társasjátékkal, érzelmi játékokkal, beszélgetések segítségével, barátság karkötők fűzésével és Plukkidó küldetésével erősítettük a régi társaskapcsolatokat, és segítettük az újakat. A gyermekek alvásidőben Pintér Krisztina „Csillagtündér és az érzések” mesekönyvével ismerkedtek meg. Mindennap nagy izgalommal és figyelemmel hallgatták, hogy a tündér melyik érzelemmel találkozik aznap. Miután megismerkedtek a hat alap érzelemmel (öröm, bánat, félelem, csodálkozás, harag, undor) azután érzelem folyosó játékot játszottunk, aminél az volt feladat, hogy egy sorba a gyermekek egymás mögé álltak és az utolsó gyermek bemutatott egy érzelmet az előtte lévőnek, amit annak tovább kellett adnia. Gyermekek legszívesebben a bohókás vidám vicces érzelmeket szerették bemutatni. Ez a játék nagy kacagással telt főleg mikor mindenkinek egyszerre kellett megmutatnia az előtte lévőtől kapott érzelmet. Ennél a játéknál nagy szükség volt a megfigyelő készségre és szociális érzékenységre. Ezzel játékkal szerettem volna a figyelmüket arra összpontosítani, hogy a mozdulatokból arcmimikából ismerjék fel, ha csoportban az egyik gyerek szomorú vagy fél valamitől és merjenek segítséget nyújtani neki. A hónap vége felé megismerkedtek a kis hangyával is aki elmesélte nekik Bezzeg Andrea meséjét. Mese után megbeszéltük, hogy melyik állat mit érezhetett és mi hogyan éreznénk magunkat a mesehősök szerepében. Ezután körben ülve csukott szemmel vártuk Rudolfot, hogy az egyik gyerek feje felet szólaltassa meg a triangulumot majd utána cseréljen helyet azzal a gyerekkel és így vette át egyenként Rudolf szerepét a többi gyermek is. Majd ezután a játék után a gyermekek párban leültek egymással szembe és cipő levétele után megmutatták társaiknak, hogy milyen érzés ha egy hangyóca végig szalad a talpukon vagy a nap melege simogatja arcukat, vagy éppen az eső csepp kopogtatja fejüket. Boldogság szigetről úgy tértek vissza a gyermekek, hogy barátaikat megölelve egymás fülébe súgva köszönték meg csoporttársaiknak, hogy barátjuk lehet. Volt olyan lány, aki aznap szomorúan érkezett az óvodába mert összeveszett barátnőjével, de egy kis segítséggel megtudták beszélni a nézeteltérésüket. A másik lány ennél a játéknál hosszasan ölelve barátnőjét kért tőle újra bocsánatot és mondta el, hogy mennyire hálás neki, hogy barátnők lehetnek. Boldogság szigeten minden gyermek kapott egy olyan küldetést, hogy lepjék meg úgy barátaikat azzal, hogy kiszínezik a szeretet mackót majd a jelüket rárajzolva csenjék bele barátaik zsákjába ezeket a kis ajándékokat. Aki nem tudta a jelét rárajzolni az bátran kérhetett a felnőttől segítséget. Az egyik lány itt nagyban mesélte, hogy akkor neki sok dolga lesz mert sok barátnője van és mindegyiknek szeretne készíteni ilyen szeretet mackót. Ez a kis feladat segítette a gyermekeket abban, hogy megtanulják, hogy milyen kis apróságokkal is lehet kifejezniük hálájukat. November utolsó napjaiban két lány a mikulást várva énekelni kezdték a „Mikulás, mikulás” dalt majd fuvolával őket gyorsan lekísérve kedvet kapott a többi gyermek is hogy csatlakozik a dal énekléséhez utána másik két lány jött oda a saját furulyájukkal, hogy ők erősítik a fúvós csapatot egy fiú erre kedvet kapva ígérte meg hogy ő is befogja hozni a furulyáját egy másik lány pedig a mikrofonját, végül lett triangulumosunk is. Mire felfigyeltünk a csoport nagy része már örömmel énekelt és játszotta ezt a dalt, hogy a mikulásnak is megmutassák a közösen összeállított kis meglepetésünket. Ez a spontán kezdeményezés is erősítette a csoport összetartását. Reméljük a mikulás is annyira fog ennek a kedves ajándéknak örülni amilyen nagy örömmel adjuk mi is elő neki.

Képek