Boldogságóra Program

Ebben a szeptemberben ismét 3-4 éves gyerekekkel kezdtük meg a tanévet. Hamar kiderült, hogy nagyon nyitottak a világra, szeretnek beszélgetni.
Az udvari játék közben rálátunk az óvoda előtt futó útra, a közlekedő járművekre. A gyerekek kedvence a kukásautó, és a színesen felmatricázott ebédszállító kocsi.
A kukás autót hetente egyszer látják, ezért mindig örömmel futnak a kerítéshez, integetnek a vezetőnek, néhány szót váltanak a munkásokkal, akik talán nem is tudják, hogy kedvességükkel, mosolyukkal milyen nagymértékben segítik nevelőmunkánkat is. Az ilyen találkozások után mindig lehetőségünk van a gyerekekkel beszélgetni a felnőttek munkájáról (szülők munkája is), a munka hasznáról, és arról is, hogy közvetlenül milyen hatással van a mi életünkre. (Pl. tiszta környezetben élhetünk.) Innen már tényleg csak egy ugrás, az a téma, hogy mi magunk mit tehetünk a környezetünk tisztaságáért, hogy ez milyen fontos… (egészség, környezetvédelem) stb. Természetesen 3-4 éves gyermekek esetében a megfelelő mélységben tárgyaljuk az összes témát.
Egyik nap nagy papírra lerajzoltuk a kedvenc járműveket (kukásautó, ebédszállító autó, mentő, vonat, rendőr stb.), megbeszéltük, hogy a vezetőik hogyan segítenek nekünk. Vidám beszélgetésben sorra vettük a buszvezetőket, a vonatvezetőket, a pék bácsit, a doktor nénit. Megbeszéltük, hogy ha ennyi jót tesznek velünk, meg kellene köszönnünk mindezt a segítséget.
Az oviban is szétnéztünk, kinek mit tudunk megköszönni: Laci bácsi a kertet tartja rendben és felássa a homokozót, hogy jól tudjunk játszani. Csilla néni az ebédet hozza be nekünk a csoportszobába, elmossa a tányérokat és tiszta poharakat varázsol nekünk. Böbe néni és Timi néni vigasztal minket, ha szomorúak vagyunk, segítenek nekünk a mosdóban.
Ajándékot készítettünk: a gyerekekkel piros szívecskéket festettünk, csillagokat is ragasztottunk rájuk (mert Csillag csoport vagyunk), és átadtuk.
A pici, éppen hároméves gyerekek csillogó szemmel köszönték meg Laci bácsinak, hogy felásta a homokozót, Csilla néninek azt mondták: „Köszönjük, hogy adsz nekünk reggelit.”
A felnőttek fátyolossá váló szeme elárulta meghatódottságukat.
Bár még csak 3-4 évesek a gyermekeink, a szokások szintjén az alapvető udvariassági formulák használatát (kérem-köszönöm, szeretném stb.) nagyon fontosnak tartjuk. A környezetükkel kialakított pozitív kapcsolat nyomán később valódi tartalommal, mély érzelemmel is megtelnek a formulák és a gyermekek képesek lesznek az érzelmek valódi megélésére.

Képek