Boldogságóra Program

Ez a hónap elég sűrűre sikeredett a számunkra. Tényleg volt benne rengeteg apró csoda, kezdve a nőnappal, kiteljesedve a Boldogságnap Világnapjával és lezárva a húsvéti hangolódással. A Mennyi minden c. dallal kezdtük el a a márciusi témát, és közben beszélgettünk róla, kinek mi számít értéknek. Megérezhettük az ölelés erejét, megismertük és megtekinthettük mások kincseit, de végül rájöttünk, hogy mi vagyunk az igazi kincsek, és azon „kell” dolgoznunk, hogy minden osztálytárs érezhesse, hogy a mi csapatunknak mennyire fontos, ezért kicsit továbbgondoltuk a feladatot. Először (titkosan) megkérdeztem a gyerekeket, hogy ki érzi magát értéktelennek. Ahogy az előző osztályomnál, sajnos, most is ledöbbentem. Olyanok is feltették ugyanis a kezüket, akikre nem számítottam. Kitaláltuk, hogy kört alkotunk, beállítunk valakit középre, és mindenki egyesével beteszi a kör közepe felé a kezét, miközben a kör közepén lévő szemébe néz és azt mondja: „Értékes vagy!”, Miután az utolsó gyerek is betette a kezét, 3-ra, együtt, felemeltük a kezünket, miközben azt mondtuk: „Szeretünk, XY!”. Ami ezután történt az egy igazi varázslat volt. Az első gyereknek annyira jól esett ez a gesztus, hogy elsírta magát. Egy idő után már szinte mindenki be akart állni középre (aki nem, annak megvolt az oka rá), de ami ezután jött, még jobban meglepett. Később, már nem csak a kör közepére akartak nagyon beállni, hanem ők akartak az elsők lenni, akik elkezdik a kört. Ez megindító volt. Rájöttek, hogy nem csak kapni jó, hanem adni is egy felemelő érzés. Imádom ezeket a pillanatokat. Nagyon tetszenek a Boldogságóra feladatai is, de a kedvencem az, amikor egy havi feladatból inspirálódva, elindul valami, amit én csak varázslatnak hívok. Amikor vezetőből résztvevővé válok, mintha valaki más (talán egy felsőbb hatalom?) kezdené átvenni az irányítást, én pedig olyan leszek, mint egy csatorna, nem én leszek a középpontban, hanem ez a megmagyarázhatatlan érzés, együttlét, ez a csoda. Éppen ezért sajnos erről felvétel nem készült, mert itt a megélés volt a fontos. Ezeket az élményeket, megéléseket nem élhetnénk át, ha nem lennétek ti. Ha nem lenne ez a Program, amire oly nagy szüksége van az embereknek, a felnőtteknek is. Hálás vagyok, hogy én is ehhez a „közösséghez” tartozhatok, mert ezeket a csodákat másként nem élhetném meg és hiszem, hogy a gyerekek is érezték, amit én. Bízom benne, hogy ezek az alkalmak segítenek majd nekik abban, hogy igaz emberekké váljanak majd, illetve osztályközösséggé csiszolódjanak, ahogy az előző csoportomnál történt. A Boldogság Világnapjáról is megemlékeztünk iskolai szinten, ami azért is különleges a számunkra, mert közel 10 éve lettünk Boldog Iskola, és nagyon büszkék vagyunk, hogy elsők között csatlakozhattunk ehhez az elképesztő kezdeményezéshez. További sok erőt, motivációt, és rengeteg eredményt kívánunk az egész csapatnak.

Képek