Boldogságóra Program

A hálával foglalkozni kiscsoportban (3-4 évesekkel) is csak úgy lehet, ha először tisztázzuk, mit is szeretnénk elérni.
Szeptember van, negyedik hete vagyunk együtt a gyerekekkel, akikről ennyi idő alatt kiderült, hogy nagyon nyitottak, jó sok ismerettel rendelkeznek az őket körül velő világról. Ezért merült fel bennem a gondolat, hogy a Boldogságóra témáit a 3-4 éveseknek megfelelő formában, az ő életkori sajátosságaikhoz szelídítve, be lehetne vezetni.
A hála gyakran a köszönet egy szinonimája ként jelenik meg, de érzésem szerint ezek különböző fogalmak, intenzitásbeli, mélységbeli különbségekkel. Ennek megértéséhez, átéléséhez szükséges egyfajta érettség, tapasztalat.
Az első boldogságórás beszélgetésünk
A reggeli játékidőben nagy kartonpapírra rajzoltunk zsírkrétával, amikor a kukás autó az óvoda elé érkezett. A gyerekek az ablakhoz futottak, nézték, mi történik, és örömmel integettek vissza a bácsiknak.
Tulajdonképpen innen indult egy beszélgetés arról, hogy ezeknek a bácsiknak mi a munkájuk, miért fontos. Meg tudták fogalmazni, hogy ezzel a munkával valójában segítenek nekünk megszabadulni a hulladékoktól, hogy ez jó és fontos. Arra jutottunk, hogy megköszönjük a munkájukat: közösen készítünk egy képet, amit legközelebb, amikor jönnek, átadunk nekik.
Ezután szóba kerültek a mentők, tűzoltók, rendőrök. Először a járműveikről beszélgettünk (járműveikről és a villogók színéről) végül eljutottunk odáig, hogy ők olyan helyzetekben segítenek, amit mi egyedül nem tudnánk megoldani.
Az egész beszélgetés a rajzzal és a nézelődéssel együtt nem volt több 15 percnél, de számomra azt mutatta meg, hogy érdemes lesz a többi boldogságórás témával is foglalkozni.
Az úton még csak most indulunk, de úgy érzem, hamarosan el tudjuk érni, hogy a „köszönöm” ne csak egy udvariassági formula legyen, hanem ténylegesen tartalommal telítődjön meg. Később majd meglátjuk azokat az apró momentumokat is a mindennapokban, amelyek kapcsán majd a valódi, szívből jövő hála érzéséig is el tudunk jutni.

Képek