Boldogságóra Program

Az idén már harmadik éve csináljuk a csoportommal a boldogságórákat mindenki legnagyobb örömére. Ebben a hónapban bőven jutott olyan dolog amit megköszönhettünk!
Reggeli körünket simogatás körbeküldésével kezdtük. Aztán felelevenítettük a varázs szavainkat: sajnálom, kérlek szépen, bocsáss meg, köszönöm, hálás vagyok, szeretlek. Ki-ki választhatott, melyikkel mond mondatot. A megszokott mondatokon kívül (Sajnálom, hogy feldöntöttem a váradat. Köszönöm, hogy felhúztad a cipőmet.), elhangzott az is nagy örömömre, hogy „Hálás vagyok az anyukámnak, amiért elhozott ide az óvodába.” és „Köszönöm, hogy három ilyen jó óvó nénim van!” Ilyenkor én is nagyon hálás vagyok, hogy elkezdtem ezt a módszert! Körbeküldtük zárásként újra a simogatást és „Jobb velünk a világ” kiáltással zártuk a beszélgetést.
A csoportunk hála fája ismét virágba borult. Azok a gyerekek kapnak rá gombot, akik segítenek a társaiknak. Vegyes csoportunk van, így bőven jut alkalom arra, hogy a nagyobbak segítséget nyújtsanak a kisebbeknek. Már nem is kell szólnunk, észre veszik, ki szorul segítségre.
Délelőtt még Boldog Dóra a Hálás kisegér meséjét hozta el a csoportba. A mese meghallgatása után közösen a gyerekekkel ajándékot készítettünk a csoport nyugdíjba menő óvó nénijének.
Másnap délután elbúcsúztunk tőle a szokásos versek és dalok után egyenként odament hozzá mindegyik gyerek és megköszönt valamit, amit kapott tőle, míg dolgozott: Köszönöm, hogy megöleltél! …, hogy bekötötted a cipőmet!…,hogy elvittél bábszínházba!…, hogy meséltél! …, hogy mindig megvigasztaltál! Nem csak Andi néni, hanem a szülők is megkönnyezték a búcsút. A műsor végén bejöttek a régi óvodásai közül is sokan, hogy megköszönjék a felejthetetlen ovis éveket. A közös képen együtt van a legnagyobb, 29 éves és a legkisebb, 3 éves a szeretett óvó nénivel!
Végül fölkerült a boldogságvár legalsó lépcsőfokára a hála jele. Elindultunk újra a boldogság útján!

Képek