Boldogságóra Program

A hónap témájának feldolgozását kér oldalról közelítettük meg.
Egyrészt az osztályunkban van egy mozgássérült kisfiú, aki az utóbbi időben nagyon szép sikereket ér el a sportban. Mivel februárban van a parasport világnapja is, ezért meghívtam hozzájuk egy paralimpiai úszóbajnokot, aki mesélt nekik a saját megküzdési stratégiájáról. Elhozta nekik az olimpiai érmeit, válaszolt minden kérdésükre. A több, mint egy órás beszélgetés végére rájöttek a gyerekek, hogy nincs lehetetlen, sok befektetett munkával, el lehet érni a megfelelő álmokat is. Előzőleg rajzokkal készültek a vendégünknek, aki nagy örömmel fogadta ezeket.
Másrészt mivel érzetem, hogy az osztálynak most nem mesefeldogozásra, feladatokra van szükségük, így beszélgetőkörbe ültünk le. Feltettem azt az ártatlan kérdést, hogy milyen probléma foglalkoztatja őket? Jöttek a válaszok szépen sorban, illetve egymás szavába vágva is. Mivel negyedikesek, nagyon kiváncsiak, hogyan tovább, mi lesz jövőre? Ki lesz az osztályfőnökük, melyik tantárgyat ki fogja tanítani, mennyire lesz más, hogy minden órát másik pedagógus fog tartani…? Igyekeztem nekik megnyugtató, biztató válaszokat adni. Legyenek nyitottak az újra, ne féljenek a váltástól! Sajnos többen jelezték, hogy otthon nem tudnak erről beszélgetni, nem kapják meg a megfelelő válaszokat. Megbeszéltük azt is, hogy mit nem értenek a felnőttek, mit gondolnak másképp? Mit várnak el a felnőttektől? Ha ezt nem kapják meg, hogyan kezelik a meg nem értettséget, az ilyenkor kialakult dühüket. Van, aki elvonul, van aki trambulinozik, van aki a párnájába kiabál… Egymásnak is adtak tanácsot. Jól esett nekik azt is látni, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal és, hogy közösen sokkal könnyebb ezekre a kérdésekre válaszolni.

Képek