Boldogságóra Program

A szeptemberi hónapban a Boldogságóra keretében a hála gyakorlását lefgőképpen a közös élmények és cselekedetek révén valósítottuk meg. A gyerekekkel együtt fedeztük fel, hogyan lehet hálásnak lenni nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is – egymásért, a környezetünkért és az élet apró örömeiért.

Célkitűzéseink közé tartozott a hála fogalmának megtapasztalása közösségi tevékenységeken keresztül, a környezet iránti felelősségérzet és gondoskodás erősítése, a közösségi összetartozás élményének elmélyítése, a hála szimbólumának, a virágnak megismerése is. Megvalósított programjaink voltak a hónapban:
– Takarítás Világnapja: E jeles alkalomból közösen takarítottuk meg óvodánk udvarát és környezetét. A gyerekek lelkesen vettek részt a munkában, megtapasztalva, milyen jó érzés tenni valamit a közösségért.
– Őszi virágültetés: Színes virágokat ültettünk az udvarra, ezzel nemcsak szebbé tettük környezetünket, hanem hálánkat is kifejeztük a természet szépségei iránt.
– A hála jele – a virág: Megismertük a hála szimbólumát, a virágot. A gyerekek rajzoltak, festettek, és virágokat készítettek, amelyekkel kifejezték hálájukat egymás és az óvoda iránt.
A gyerekek örömmel vettek részt a programokban, és sokan mesélték, hogy otthon is elmondták, miért voltak hálásak aznap. A közös munka és alkotás során erősödött bennük az egymás iránti figyelmesség és a környezet iránti szeretet.

A szeptember sok újdonságot hozott a Csiga-biga és a Katica csoport életébe is: új barátokat
köszönthettünk, a gyerekek egyre ügyesebben és bátrabban mozognak az óvoda világában, és
örömmel vetik bele magukat a közös játékokba, beszélgetésekbe. A hónap végére már egyre
jobban kialakult az a nyugodt, biztonságos légkör, amely lehetővé tette, hogy megtartsuk az
első Boldogságóra-foglalkozásunkat, amelynek témája a „Hála” volt.
A Csiga-biga csoportban egy különleges rózsaszín labda lett a foglalkozás kulcsszereplője. A rózsaszín labda mindig váratlanul bukkan fel, de a gyerekek már jól tudják: ha hallják a jól ismert kezdőmondókát, ideje a szőnyegre ülni, mert valami különleges kezdődik. A mondóka hívó szavaira mindenki kíváncsian és izgatottan gyűlt össze.
A játék menete egyszerű, mégis mély érzéseket mozgatott meg: akinél megállt a rózsaszín
labda, elmondhatta, miért volt hálás a nyáron. Nagyon szép, őszinte és személyes gondolatok
hangzottak el: volt, aki a közös családi nyaralásért, más a nagymama finom sütijéért, vagy
éppen a szomszéd kiskutyával töltött napokért volt hálás. Néhány gyerek arról mesélt, hogy
milyen jó érzés volt új barátokat találni, vagy hogy milyen öröm volt újra látni az óvó néniket
és a csoporttársakat.
A foglalkozás során beszélgettünk arról is, mit jelent számunkra a hála, és milyen sokféle
dologért lehetünk hálásak nap, mint nap: egy ölelésért, egy kedves szóért, az otthon melegéért
vagy épp egy szép rajzért. Megtanultuk, hogy a hála kifejezése nem csak másoknak szerez
örömet, hanem nekünk magunknak is boldogabbá teszi a napjainkat.
A gyerekek lelkesen vettek részt a játékban, és a foglalkozás végére mindannyian egy kicsit
jobban megértettük, milyen fontos meglátni az apró csodákat, amik körülvesznek minket. A
rózsaszín labda pedig ezután is velünk marad, és bármikor előkerülhet, ha szeretnénk egy
kicsit megállni és hálát adni valamiért.
A Katica csoportban Boldog Dóra látogatott el a gyerekekhez nap, mint nap, együtt játszottunk. A hónapban közösen mondogattuk a „Szép nap, ölelj át most engem” című dalt.
Boldog Dóra mindig, minden gyermeknek adott egy ölelést. Volt olyan nap amikor délelőtt, volt amikor reggel s volt amikor pihenés után. Ekkor a gyermekek elmondhatták Boldog Dórának, hogy ma miért hálásak.
A munkafüzetünkben a 3. oldalon található feladatot minden gyermek ügyesen oldotta meg.
„Kerekerdő kalandra hív téged…” mondókát és Boldog Dórát bevonva a téma feldolgozására, a gyermekeknek mi, óvodapedagógusok olvastuk el a „Hálafa” történetét, majd közösen beszéltük meg a hozzá kapcsolódó kérdéseket. A fa mondókáját nagyon megkedvelték a gyermekek, ami véleményünk szerint annak köszönhető, hogy óvodánk udvarán van egy hatalmas, öreg gesztenye fa, amit nagyon kedvelnek a gyermekek és HÁLÁSAK vagyunk ennek a fának. Hogy miért is? A gyermekek véleménye: nyáron ő ad nekünk hűvöset, ősszel ad nekünk a terméséből, és még levelet is küld nekünk, tavasszal pedig újra éled, virágzik aminek mindig örülünk.

A hónap során megélt élmények segítették a gyerekeket abban, hogy felismerjék: a hála nemcsak érzés, hanem cselekedet is. A közös takarítás, ültetés és alkotás mind hozzájárult ahhoz, hogy tudatosabban figyeljenek a jó dolgokra, és értékeljék azokat. A virág, mint a hála jele, szép szimbóluma lett ennek a különleges hónapnak.

Képek