Boldogságóra Program

A hatodik Boldogságórához érkeztünk. Ma egy kicsit másképpen kezdeményeztem az órát, mint eddig. Felkeltettem a gyermekek érdeklődését, hogy nézzenek körül a csoportban, mert valami megváltozott. Kíváncsiak lettek, megkezdték a keresést. Nehezen ment a kutakodás, így a” hideg-meleg” játékot segítségül hívtam. Elérkeztek a babaszobához, ahol meglepődve tapasztalták, hogy a kosárból eltűntek a plüss játékaik. Kesztyűbábot használtam Pók néni megszemélyesítéséhez, aki elmesélte, hogy csak akkor adja vissza a játékokat, ha teljesítik az akadálypályán való átjutást. Az akadálypályát a tornateremben rendeztem be, még a gyermekek érkezése előtt. Igyekeztem változatos akadályokat kialakítani, amelyen érezhetik majd a megküzdést, a feladatok teljesítése közben. Pók néni kérte a gyermekeket, hogy menjenek vele, szerezzék vissza a játékaikat. Az akadálypálya látványa izgalomba hozta őket. Egy erdőbe varázsoltam el a gyermekeket, ahol különböző nehézségű feladatok vártak rájuk. Megbeszéltük a biztonságos végighaladás szabályait, majd indult a játék. Differenciáltan segítettem őket akadályokon való haladás közben, de lehetőséget adtam egymás megsegítésére is. Vidám hangulatban minden akadályt teljesítettek, majd kérésükre, még egyszer kipróbálhatták. A játékaikat a kosárháló tetejére tettem, amelyet nekik kellett megkeresni. Pók néni a bordásfalról figyelte az eseményeket, majd a feladat végén megelégedéssel visszaadta az elvett plüssöket. A játék végén megbeszéltük, kinek mi volt a legnehezebb feladat, hogyan érezte magát közben. Csoportszobába visszaérkezve egy kicsit megpihentünk Bagdi Bella: Ellazulni, jaj, de jó dalára. A gyermekek remekül improvizálták a mozgásokat, többen párban is táncoltak. Ekkor kérdezték meg tőlem, hogy ez most Boldogságóra? Én meg tőlük, hogy ki hiányzik még? Boldog Dórát nem felejtették el, akit előcsalogattunk a varázsládánkból. Az Aranykulcs mesét, úgy gondoltam, hogy hosszú mese lesz a középsőseim számára. Próbáltam hangszínemmel felkelteni az érdeklődésüket, metakommunikatív elemekkel színesítettem előadásomat. Számomra is meglepő volt, hogy kitartóan figyeltek.(el is fáradtak az akadálypályán). Hagytam, hogy saját képzelőerejüket használják a mesélés alatt. Láttam az arcukon, hogy átélték a mese cselekményét. A mese végén ügyesen megfogalmazták, gondolataikat. A sárkány volt számukra a legkedvesebb mesehős, aki segített a királylánynak az aranykulcs megtalálásában. Ezt követően az óra nyugodtabb részét, ismét mozgásos játékkal folytattuk. A „cápatámadás „játék aktuális téma, hiszen a kompetenciás programcsomag víz témakörében tevékenykedtünk a héten. Különösen tetszett nekik, hogy egy karikába több gyermek is állhatott. A gyermekek ismét felfokozott hangulatba kerültek a többszöri játék során. A Boldogság dala minden óra legkedveltebb zenéje, melyet vidáman táncolva énekelnek. Az óra zárasaként kiszínezték a megküzdés jelét, melyet felhelyeztünk a Boldogság várunkra. Többen is megszámolták, hogy hány lépcsőfok van még a tetejéig, hogy felérjünk. Csoportunk az akadálypályára való induláskor, felkeltette másik csoport érdeklődését. Hova megyünk, mit csinálunk majd ott? Ki az a Pók néni? Természetesen Pók néni mindenkivel szívesen beszélget. Elmesélte nekik, hogy mi történt, valamint felajánlotta, hogy az elkészített akadálypályát, kipróbálhatják. A mai órát is vidám hangulatban zártuk le, a gyermekek már kérdezgették: Mikor lesz már a következő Boldogóra? A szülőknek fényképes dokumentációt készítek az Boldogságórákról, melyet szülői megbeszélésen megtekintenek. Örömmel tölt el, hogy pozitívan nyilatkoznak, szívesen veszik, ha kapnak információt, hogyan zajlik egy ilyen óra, mi történik ott. Igyekszem őket minden alkalommal tájékoztatni. Számomra a legfontosabb mégis az, hogy az én kis Harangosaim élményekkel gazdagodjanak, érzelmileg töltődjenek fel minden Boldogságórán!

Képek