Boldogságóra Program

Az ötödik Boldogságórához érkeztünk. Ez a hónap is tele volt eseményekkel, szinte észre sem vettük, hogy mennyi mindent csináltunk. A Boldogságórához érve, a feltöltődés, a kikapcsolódás a hétköznapi teendőkből, az ellazulni egy kicsit, ez a nap más lesz, mint a többi érzés jutott az eszembe. Ma reggel is a varázsládára ültettem „Boldog Dórát”. A gyermekek, ahogy érkeztek az óvodába szinte mindenki már magától mondta ma Boldogóra lesz! Megelégedéssel töltött el, hogy egy-egy mosollyal fogadták, kérdezgették: ma is fogunk táncolni? Mit fogunk csinálni? A mi csoportszobánk falán középen van egy óriási Boldogvár, két tündérrel. Minden nap látják a gyermekek, Ma mégis jobban megnéztük, a tornyot, a kaput, a lépcsőfokokat. Érdekes volt számomra, hogy a lépcsőfokokra tett szimbólumokra mindig van valaki, aki emlékezik. Nemsokára meg is jött a kérdés, amit vártam: Ma mit fogunk a lépcsőfokra feltenni? Megbeszéltük mikor érhetünk fel a vár kapujához, mi a célunk. Megígértem nekik, hogy ha elérjük a célunkat, bejutunk a kapun, akkor valami kellemes meglepetés fogja őket várni. A relaxációs gyakorlatot „Égig érő fa vagyok…”, többször gyakoroltuk, hogy érezzék át, milyen nagyra lehet nyújtózkodni, egyre feljebb, egyszer csak elérhetjük, majd amit szeretnének. A kezdő éneklésre mozdulatsorokat improvizáltak, amiben a lányok leleményesebbek voltak minta fiúk. A zene alatt feloldódtak, vidám hangulat alakult ki egymás között. A munkafüzet feladatát megbeszéltük, majd egyedül tevékenykedtek. Meglepődve fogadtam, hogy mennyire különböző a gyermek személyisége. A többségüknek több célja is van, de voltak olyan gyermekek, aki csak egy dogot tűztek ki célul maguk elé. A mozgásos játékot szívesen játszották. Beszélgettünk milyen érzés volt, amikor nem sikerült a célba dobás, milyen volt, amikor sikerrel jártak. A mesehallgatás szokásait megtartva a mesepárnákon helyezkedtek el, meggyújtottuk a mesegyertyánkat. A képzelőerejüket hívtam elő, igyekeztem előadásmódommal a mesét minél jobban megjeleníteni. A mese végén elmondták álmaikat. Örültem, hogy egyszerű dolgokat fogalmaztak meg. Többen kisállatot szeretnének. A mese után a „Kalandra fel” játékra invitáltam őket. Elővettem egy általam készített térképet. Közösen tanulmányoztuk a cél érdekében. Különféle színekkel jelöltem ki az útvonalat, a cél, eljutni a Boldogvárhoz. Csapatokat szerveztünk 3-4 főből állót. Az óvoda helyiségeiben nyomokat hagytam, melyeket a térkép alapján meg kellett keresniük, így jutottak el a kirakó darabjához. Felállítottuk a csapatokat. A dajka néni segítette a csapatok munkáját. Nagy lelkesedéssel elindult a „Kalandra fel” játék. Aki megtalálta, az visszajött a csoportba és hozta a kirakó darabját. Egy csapat nehezebben haladt, de a többiek szívesen segítségükre mentek, hiszen közös volt a cél. Boldogok voltak, amikor megtalálták a kirakó darabjait. A csoportban összerakták a Boldogvárat, a céljukat elérték. Nagyon jó kis játék volt, kérték máskor is játszunk ilyet. Bagdi Bella: Képes vagy rá dalát hallgattuk meg a végén, majd felhelyeztük a várunkra a célok elérésének a jelét. Ismét közelebb kerültünk a Boldogságvár kapujához. Megbeszéltük, hogy a következő héten Medve –hetet tartunk. Közösen mackó barlangot készítünk, az óvodai és otthonról hozott maciknak, meghívjuk egy kis mackó lesre az óvoda másik nagycsoportját. Kértem őket, otthon is meséljenek a mai napról. Visszajelzést is kaptam a szülőktől. A gyermekeik nagyon szereti ezeket a napokat, vidáman mesélnek róla otthon. Izgalmas, élményekkel teli napot zártunk, ami tényleg más volt, mint a többi.

Képek