Boldogságóra Program

2024. December önbizalom program
Kiteljesítő erősségek
Az óvodánkban már hagyomány, hogy minden évben minden csoport bemutatkozik a többi óvodásnak egy rövid kis műsorral. Erre nagyon készültünk, mivel decemberben léptünk fel, egy kis rövid táncot is belevettünk a műsorba, a Diótörőböl a Hópihék táncát koreografáltuk át óvodás korosztálynak. A zene magával ragadó, a gyerekek a zene hallatára fel is ismerték, hogy ez balettzene. Az előadás előtt nagyon izgatottak voltak, egész délelőtt pörögtek, visítoztak, ezért kitaláltam egy mesét, ami nyuszimamáról, és huncut kis nyuszi gyerekeiről szólt. Amikor nyuszimama már nem tudott rendet tenni, és azt se tudta hol, merre rosszalkodnak gyerekei, belefújt az általa gyártott répasípba, és odahívta magához gyerekeit. A gyerekek megijedtek, hogy jaj, most bizony kapnak a huncutkodásért, de a mama a szemükbe nézett, és mosolygott rájuk, csupa szépeket mondott, mint, hogy milyen szépek, aranyosak vagytok, hogy tudja okosan, és ügyesen figyelnek majd, és mindenki a legtöbbet hozza ki magából, mert bátor, kedves, vidám lesz minden helyzetben, és ez másoknak is tetszeni fog. Akkor a nyuszik elmentek újra játszani, de mindig alig várták, hogy megszólaljon a mama sípja, mert akkor csupa dicséretet kaptak anyukájuktól. Csináltunk egy mindfullnest is, becsuktuk a szemünket, és balerinának képzeltük magunkat, érezni kellett, ahogy egyre könnyebbek, kecsesebbek, szebben mozognak, szinte repülnek, és lábujjhegyen pipiskedve mennek, a karjaikat lágyan mozgatva. Nagyon ügyesek is voltak a fellépésen, cukin próbálták utánozni a pipiskedő balerina mozgását. A verseket a háláról, az önbecsülésről, és az indulónkat, amiket tanultunk a Boldogságórákon, szintén beletettük a repertoárba, hiszen ezek vagyunk mi. Elolvastam Zsófi meséjét a könyvből, nagyon jó volt az interaktív megoldás, így minden hátizsákba való erősséget, erősség tárgyat át tudtunk beszélni, lefordítottam magyarra az idegen szavakat, és tudtam magyarázatot fűzni hozzá. A szekrényre kirakott hegycsúcson gondolatban haladva a Süveg-hegyet is megmásztuk. A mese után a citromfacsarós mindfullnesst is megcsináltuk.
A folyosóra az előző heti projekt folytatásaként minden nap más kiírást teszek ki, dicsérő kártyákat, utána meg öt napon keresztül a kedvesség, odaadás, önzetlenség, béke, szeretet címmel egy rövid leírást a fogalomról, és néhány ötlet is van rajta, hogy hogyan lehet ezeket megvalósítani. Ezek egy kis ösztönzések a szülők, kollegák felé.
Másnap délelőtt megkérdeztem a gyerekeket, hogy ki, miben tartja magát legügyesebbnek? Érdekes módon nagyon adekvátan válaszoltak. Meghallgattuk Bella dalát is. A mese két napon keresztül az, Ahol a Hóangyalok laknak című mese volt, ami nagyon híven tükrözi egy kislány lelki érzelmeit, megküzdését egy betegséggel, és hogy mire is van ilyenkor szüksége.
Beszéltem nekik arról, hogy jön a Karácsony, ami egy nagyon meghitt ünnep, és most ugye két hétig nem találkozunk, viszont ha Szent este, a fa alatt állva ünnepelnek, akkor gondolok majd rájuk, és ha Ők is gondolnak rám, akkor a lelkünk valamelyik csillagban találkozik, és az szebben fog ragyogni, mint bármelyik másik. Kértem, hogy küldjenek fényképet, akkor látom majd mit kaptak, és milyen szép a Karácsonyfájuk is. Elmeséltem, azután el is magyaráztam, illetve megbeszéltük, mit is jelent a mese. Ügyesen megértették.
Ellátogattak az óvodánkba az idős emberek a Szociális Alapszolgáltatási központból. Előadtuk nekik a Hópihe táncunkat, nagyon ügyesen helytálltak a gyerekek, és örömmel mentek ki, mikor említettem, hogy idős nénik, bácsik kíváncsiak a műsorra. A tánc után annyira megnyugodtak, hogy olyan, autópályát építettek a kocsikból, állatokból, még az öltözőt, és a mosdót is tele építették.
A csoport Karácsonyán a szülők mese előadással készültek gyerekeiknek, ezúton is dicséret a lelkesedésért, a precíz kivitelezésért, és a szereplők profi játékáért. Nagy sikere volt a gyerekeknél, rég láttam őket ennyire figyelni, és örülni, egyszerre meglepődni, és élvezni a mesét. Nagyon hálás vagyok érte! Utána a gyerekek is bemutatták műsorukat. Annyira ügyesek voltak, hogy nekem szinte semmit nem is kellett segíteni. Büszke vagyok rájuk!

Képek