Boldogságóra Program

BOLDOGSÁGÓRA – NOVEMBER
Társas kapcsolatok ápolása

Novemberi témánkat a legfontosabb iskolai témának tartom a boldogságórás hónapok közül. Míg a hálával, optimizmussal, jócselekedetekkel, megbocsátással, örömökkel, mozgással stb. könnyen találkozik egy gyermek otthon is, a családi nevelés is foglalkozik ezekkel a témákkal, addig a társas kapcsolatokkal (bár ez is jelen van családi, rokoni, baráti szinten) az iskolában találkozik leginkább egy kisgyerek. Kezdve attól, hogy bekerül az óvodai, majd az iskolai közösségbe, egészen addig, hogy a barátságok, hasonló érdeklődési körű kapcsolatok (szakkörök, sport, stb.) is az iskolai ismeretségekből alakulnak ki legfőképp. Kis település 150 fős iskolája vagyunk, így az osztálytársak többnyire egy focicsapatban vannak, egy tánccsapatként versenyeznek, együtt járnak úszni, egy tanárhoz járnak nyelvórára, együtt vesznek részt a település rendezvényein, tehát mondhatjuk, hogy egész kisiskolás életüket meghatározza az iskolai közösség, az osztályközösség.
Ezért is tartom fontosnak, hogy kiemelten foglalkozzunk ezzel a témával, és nem csak novemberben, hiszen osztályközösségünk fejlesztése egész éves feladatunk.

Novemberi boldogságóráinkon a „mi-együtt”, az „összetartozás”, a „számíthatunk egymásra” érzését szerettem volna erősíteni a gyerekekben. A közös gondolkozás, a közös munka, és az ezzel járó közös örömök megélése volt a középpontban.
Legfontosabb gondolatunk ebben a hónapban az volt, hogy kapcsolódjunk egymáshoz. A legtöbb feladat ezt a kapcsolódást erősítette és hangsúlyozta. A kiválasztott jelkép a puzzle volt, hiszen ahogy a kirakós játék kis darabjai kapcsolódnak egymáshoz, és együtt adják ki az egész képet, úgy kapcsolódnak össze az osztály tanulói, úgy alkotják meg közösen az osztályt. És ahogy a kirakós darabjai sem egyformák, úgy mi sem vagyunk azok, ki ebben tehetséges, ki abban, de mindenkinek az értéke hozzáadódik a közösségünk értékéhez.

Első feladatunk az egyéni értékeket hangsúlyozta. A „forró szék” játék mintájára mi „kedves szék” játékot játszottunk. A kör közepén ülő kisgyerekről mindenki mondott egy-egy kedves dolgot (tulajdonságot, közös élmény vagy emléket, erősséget). Így mindenki megtapasztalhatta, hogy ő értékes tagja a közösségünknek. Ezután felhívtam a figyelmüket arra, hogy egy-egy ember nem lehet jó mindenben, de az osztályunkban mindenki jó valamiben, így osztályközösségünk együtt nagyon erős és eredményes tud lenni.

Ezt a feladatot vittük tovább, bekapcsolva a játékba a puzzle jelképet. Itt az összekapcsolódó kis darabkák azt jelentették, hogy egy tanuló értéke a sok kis pozitív élményből, tulajdonságból, erősségből tevődik össze. És milyen jó, ha ezt mások is meglátják bennünk! Ezért a feladatban mindenki kiválasztott valakit, akiről írt 3-4-5-6 pozitív dolgot (akár azokból válogatva, amik elhangzottak a „kedves szék” játékban, akár magától is kitalálhatott olyan értékeket, amik számára a legfontosabbak az adott tanulóban), ezeket a szép gondolatokat az online ötlettár szívecskés puzzledarabjaira írva, díszítve, laminálva és darabjaira vágva egy kedves játékot adhatott ajándékba mindenki egy osztálytársának. Ez a játék megerősítést, önbizalmat adhat mindenkinek, ráadásul egy osztálytárstól kapva a társas kapcsolatokat is erősítheti.

Az egymásra figyeléssel folytattuk a téma feldolgozását. Olyan ügyességi játékokat játszottunk, ahol nagyon kellett figyelni ahhoz, hogy meg tudjuk oldani a feladatot. Asztalnál ülve tenyerünkkel az asztalra csaptunk először sorban, majd keresztezve a kezünket (olyan érzés, mintha az előttünk lévő kéz lenne a miénk, a mi kezünk meg mintha nem akarna engedelmeskedni az akaratunknak), majd belevittünk még egy kis nehézséget, ahol a dupla ütésre megfordult az irány. Nagyon sokat nevettünk, miközben egyre jobban figyeltünk egymásra a közös siker érdekében.

A kezünk ezután egy kedves feladatban pihent meg: kézfejünkön mosoly, összekapcsolódunk, majd amikor kialakult a kör, a teljesség, akkor mindenki megmutatta a kis szívét…

Alkotásunk szintén a puzzle témakörben valósult meg. Egy óriás kirakó darabjaira összetartozásunkat erősítő mondatokat írtunk, majd kedvünk szerint díszítettük. Kapcsolódásainkat jelenítettük meg a kirakó darabjainak összeillesztésével, mindenki kiválaszthatta, kihez csatlakozik, majd elmesélték, hogy miért tartoznak össze, mi tartja életben ezt a kapcsolatot, miben egészítik ki egymást. Végül jót játszottunk, mire megtaláltuk a nagy közös kirakó egymáshoz kapcsolódó darabjait. Minden résznek megvolt a helye, és minden darabra szükség volt, pont úgy ahogy az osztályközösségünkben is: mindenkinek megvan a helye, mindenkire szükség van ahhoz, hogy csapatunk teljes legyen!

Ezzel a gondolattal zártuk november hónapunkat, megerősítve így osztályközösségünket, hangsúlyozva azt, hogy mindenki értékes, mindenkire szükség van, együtt alkotjuk osztályunkat, bárkit kihagyva hiány keletkezne, tehát mindenkire figyelnünk kell ahhoz, hogy osztályunk teljes legyen!

Képek