Jószívű Cinegék

- Csoport neve: Darusi cinege
- Daruszentmiklósi Szederinda Óvoda
- Kategória: Óvodások
- Téma: Boldogító jócselekedetek
- (29 megtekintés)
„Jó cselekedetek!”
A december, az adventi időszak mindannyiunk szívéhez közel áll, ám sajnos gyakran kell akár önmagunkat is figyelmeztetni arra, hogy kicsit lelassuljunk, jobban figyeljünk egymásra, hiszen erre volna mindenkinek igazán nagy szüksége.
Ebben a hónapban igyekeztem a gyerekeknek is erre irányítani a figyelmét.
Óvodánkban hagyományosan minden évben készítünk-sütünk közösen mézeskalácsot, vetünk Luca-napi búzát, és természetesen beszélünk a hagyományokról, az ezekhez fűződő szokásokról, babonákról.
Luca napján nem csak búzát vetettünk, de az Így Tedd rá programra alapozva, Boszorkányfogóztunk is, ami nagyon jól sikerült, még napokkal utána is előkerültek a kellékek, a kendő és a kisszék, amivel önállóan is eljátszották a gyerekek.
A „Jószívű” cím elnyerése:
A napi beszélgetőkörök alkalmával, kiosztottam a gyerekeknek a kivágott szívecskéket, amire azoknak a jele került, akik az elkövetkező időszakban valami jót cselekedtek a társaikkal. Minden nap, ebéd előtt megbeszéljük a délelőtti eseményeket, ki-mit látott, ki-mit érzett, és közösen visszaemlékezünk a kedvességekre, a jó cselekedetekre.
Ez a játék annyira motiválta őket, hogy észrevehetően változott a csoport légköre, még a kissé dacosabb, mogorvább, általában nem túl barátságos gyerekek is jobban odafigyeltek arra, hogy vigyenek zsebkendőt a rászoruló társuknak, vagy hogy ők pakolják el a legyorsabban a kallódó játékokat, vagy segítsenek a kicsiknek öltözködni…
Természetesen a hónap végén mindenki megkapta jutalmul a szívecskéjét és az „Erősség jutalmak – Szeretet” – medálját.
A nagyobb, érdeklődő gyerekekkel kipróbáltuk a „Halló” játékot is, az előző „Jószívű” játékhoz kapcsolódva. Körben ültük a szőnyegen, egy kiválasztott gyerek kezében egy játék telefon és ő mondta, hogy „Halló! Keresem azt a gyereket, aki ….. pld: (ma segített nekem a helyére rakni a kockákat.) Aki magára ismert, felvette a másik telefont és beleszólt: „Itt vagyok!”
Ezzel a játékkal ismét feleleveníthettünk egy-egy sikeres jó cselekedetet, ami ismét csak megerősítette a jóleső érzését annak is aki adta, és annak is, aki kapta.


