Jót tenni jó!

- Csoport neve: Boldogzumik
- Andornaktályai Mesevár Óvoda
- Kategória: Óvodások
- Téma: Boldogító jócselekedetek
- (114 megtekintés)
Az órát relaxációval indítottuk. A teljes asztalt papírral beborítva szabadon firkálhattak. Ezt a játékot nem először játsszuk és azt tapasztalom, az első próbálkozásokhoz képest sokkal jobban el tudják magukat engedni, el tudnak lazulni.
A téma bevezetéseként mindenki sorban húzott a képes kártyák közül, melyek különböző társas szituációkat ábrázoltak, majd elmesélték mit látnak a képen. Ha jó cselekedetnek ítélték meg, akkor a kép felkerült a szívecskére.
Ezt követően arról beszélgettük, ők mikor tettek valamilyen jócselekedetet, és az milyen érzés volt számukra és milyen érzés volt annak, akinek ezzel segítettek.
A téma feldolgozásához A tündér újévi ajándéka c. mesét választottam. A mesében a gyerekek a tündértől egy fehér lapokból álló könyvet kaptak, amelyben a lapok minden jócselekedet után arany, ezüst színben pompázó, gyönyörű mintákkal díszített lapokká váltak, és amibe sajnos időnként egy-egy csúnya paca is került, ha a gyermekek veszekedtek, irigykedtek.
A mese után különböző szituációkat meséltem el nekik, ők pedig eldönthették, hogy a tündér ezt vajon hogyan értékelné, milyen lap kerülne a könyvbe. A nagyokat arra biztattam ők maguk is kitalálhatnak vagy akár felelveníthetnek egy történetet, mely velük történt meg. Ezt néhányan nagyon ügyesen meg is tették.
A foglalkozásra előre megfestett titkos koronákat (akkor még nem tudták a gyerekek mire készülünk) ez alkalommal különböző mintákkal, ragasztással díszítették ki. Megbeszéltük, hogy a Méhecske csoportosak amellett, hogy szorgosak, nagyon jólelkűek is tudnak lenni, hiszen sokszor kedvesek, figyelmesek, segítőkészek egymással. Közösen próbáltunk meg mindenkiről feleleveníteni egy olyan emléket, amelyben valami jó tett, hogy a jócselekedetek királyává koronázhassuk. Természetesen mindenkiről jutott valami kedves emlék eszünkbe, így jócselekedete pozitív megerősítéseként mindenkit „megkoronázhattunk.”
A foglalkozás lezárásaként a gyermekek egyik kedvenc ölelős játékát játszottuk, majd szerettük volna felragasztottuk a jócselekedetek jelét a Boldogság várához vezető utunk 4. lépcsőjére.