Boldogságóra Program

Sajnos a mai világ nem igazán gyakorol jó hatást az emberekre, ezért sokan fásultak, életuntak, csak robotként élik a világukat. Pedig ezen csakis mi emberek tudnánk változtatni. Ha már gyermekeinket is így nevelnénk, hogy mindig mindenben meglássa a szépet, a jót is, akkor a jövőjük is más lenne.
Ebben a hónapban megtanultuk, hogy milyen jó dolog kedvesnek, nagylelkűnek, jónak lenni, mert általa mi is jobban érezzük magunkat, a kedvünk is jobb lesz. Jónak lenni jó!
Volt egy olyan eset a csoportban, ahol az egyik kisfiút ki akarták közösíteni. Bár nem tudták megfogalmazni, hogy ennek miért. Ekkor leültünk a szőnyegre, közösen meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát. A gyerekek elgondolkodtak, csak azt kérdezték: Hogyan láthatunk a szívünkkel? Elmagyaráztam, példákat hoztam nekik, hogy a szívünkkel az érzéseinken keresztül látunk. Ne csak a külsőségeket vegyék észre az embertársaikban, azt, hogy az a kisfiú miért úgy viselkedik, ahogy. Amikor érezzük, hogy oda kell menni a másikhoz, mert lehet egyedül érzi magát, szomorú, fel kell vidítani. Akkor is jót cselekszünk, ha csak meghallgatjuk. Nem szabad a külső alapján ítélni. Mindig mindenkivel kedvesnek kell lenni. „Ha barátok leszünk, játszunk vele, akkor nem lesz szomorú!”-mondogatták a csoportban a fiúk. Nagyon édesek voltak!
Volt egy olyan eset is, amikor a nagy hidegben az egyik kislánynak nem volt kesztyűje, és csoporttársa ezt látván másnap hozott neki, mert nem szerette volna, ha megfázik a keze. A két kislányt felvilágosítottam, hogy ez szintén egy jó cselekedet volt. Nagyon megdicsértem kedvessége és jószívűsége miatt. És még számos jó cselekedetet beszéltünk meg a gyerekekkel, amit ők is nap, mint nap meg tudnak tenni. Csak figyelmesnek kell lenni, és meg fogják látni.
Készítettünk „Jószíveket”, csak mi mézeskalácsból. Minden gyermek formálhatott kedvére mézeskalácsokat, amit ki is díszítettek, és karácsonyra hazavitt szüleiknek az öröm, a szeretet, a köszönet jeleként.

Képek