Jónak lenni jó!

1-18.jpg

Intézményünk idén is a „Jónak lenni jó” mottó jegyében két Nógrád megyei iskola mélyszegénységben élő tanulóinak gyűjtött és juttatott el „cipősdoboz-ajándékot”. Osztályom is részt vett ebben a mozgalomban Audry Hepburn idézetének értelmezésével és segítségével. Boldogságórát is tartottunk, melynek első részében a „Kezdőbetűk üzenete” feladatot négy csoportban oldották meg tanítványaim. Már itt azt kértem tőlük, hogy próbálják meg úgy kialakítani a csoportokat, hogy olyanokkal kerüljenek egybe, akikkel már régen dolgoztak együtt. A jótettek boldogító hatásáról beszéltünk mielőtt Bella dalának hallgatása közben lerajzolták vagy leírták egy kis lapra azt az ajándékot, aminek szerintük az ő csoportjukban lévő társaik a legjobban örülnének. Az „ajándék” átadásának pillanatát rögzítettem és elküldtem a szülői facebuk csoportba is. Zárásként megbeszéltük, milyen jó cselekedetekkel tudnának örömet szerezni az adventi időszakban. Iskolagyűlés keretében az iskolánk karácsonyfájára az osztályfőnökök Luca-napkor felraktak egy, az osztályból azoknak a tanulóknak a nevével ellátott díszt, akik arra érdemesek voltak ebben az évben. Fel is kellett olvasni, illetve indokolni, hogy miért. Én nem neveket írtam, hanem két díszt helyeztem el. Egyiket, egy Mikulásfejet a lányoknak, a másikat a fiúknak egy rénszarvas figurájába bújtatva, mert ugyanolyan rakoncátlanok néha, mint Rudolf a rénszarvas, de azért imádnivalók!

Képek