Boldogságóra Program

Foglalkozást relaxációs gyakorlattal indítottam. Puha meleg felengedek, meleg vagyok elolvadok című gyakorlatot játszottuk a gyerekekkel. Azt gondoltam, hogy ehhez a témához jól illeszkedik ez a relaxáció, mert a puha otthon melege, a melegség érzékeltetése szimulációt mutatja. A jeges hideg mozdulat, a melegséggé, puha védettség érzésévé válik. Boldogító jó cselekedetek. Mi is a jó cselekedetekről beszélgettünk a gyerekekkel, miután elkészítettük és feldíszítettük a szíveket, amelybe bele írtuk gondolatainkat, jó kívánságainkat, amelyet a beszélgetés során felidéztünk. A beszélgetést azzal indítottuk, hogy az önzetlenség, a szeretet, a jó akarat, az empátia, az együttérzés érzéseit próbáltam kialakítani a gyermekekben azzal, hogy különböző történeteket meséltem nehéz sorsú emberekről, a családokról, akiknek nagyon nehéz a karácsonyi időszak, és úgy éreztem, hogy az sikerült a gyermekeket érzékenyíteni a témával kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy a közösségünkben a jóság legyen központi szerepben. Száműzünk minden negatív megnyilvánulást a közösségünkből. Mindig arra próbálom vezetni a gyerekeket, hogy mindenki szeretetreméltó, mindenki jó, mindenkit szeretünk és próbáljuk meg úgy hozzáállni társainkhoz, hogy mindig pozitív gondolatokat támasszunk a másik felé. Az előzőekben már említettem, hogy nagyon sok gyermek a csoportunkban egocentrikus és nevelési stílusok a szülőknek sokszor kényeztető megengedő. A gyermek központi helyet képvisel a családban, az ő akarata érvényesül és ez megmutatkozik a szülőkkel való bánásmódban, a gyermek viselkedésében, mikor a szülővel kommunikálnak. Megbeszéltük a gyerekekkel azokat a helyzeteket, ami nem méltó hozzájuk és nem való az óvodába. Egy olyan játékot találtam ki, hogy megpróbáljuk ezeket a cselekedeteket helyzeteket jóvá varázsolni. Elkezdtünk közösen gondolkodni, hogyan is lehetne egyes tevékenységeket átvarázsolni, például harapás helyett puszi adása, lökés helyett ölelés, távolodás helyett közeledés. Többször előfordul egyes gyerekeknél, hogy nem hajlandóak a másik kezét megfogni. Ez már inkább középső csoporttól figyelhető meg, mert kiscsoportban még a gyermekek nagyon elfogadóak voltak, mindenkinek meg fogják a kezüket, mindenkit szerettek, mindenki szimpatikus volt nekik, de ahogy nőttek a társadalmi és családi hatások következtében elkezdenek ítéleteket alkotni, amelyet legtöbbször otthonról hoznak és ez kihat az óvodai életükre, gondolkodásukra. Egy kislány az utóbbi időben nem akar játszani az SNI -s gyermekkel, pedig eddig még játszottak együtt és nagyon elfogadó volt vele. Ilyenkor mindig azt erősítem, hogy senki nem különben a másiknál, mindenki mindenkinek a barátja, és mindenkit el kell fogadni olyannak amilyen. Mindenkinek vannak hibái, amelyet meg kell bocsájtani és segítséget nyújtani azoknak, akik rászorulnak. A beszélgetés során sikerült a gyermekeket olyan lelki állapotba hozni, hogy átérezték az afrikai gyerekek élet minőségét, a hajléktalanok helyzetét, a szegény családok sorsát. Mindenki hozott egy családi fényképet, amelyet karácsonyfa formában ragasztottunk fel. így a héten mindenkivel ott lehetett családja, sokat oda mentek és nézegették egymást családjukat és kérdezgették egymástól, kinek, hogy hívják a testvérét, hányan vannak testvérek. A beszélgetés végén bemutattuk a gyerekeknek családjukat, elmondhatták, hogy ki milyen természetű, hogyan ünneplik otthon a karácsonyt. Beszélgettünk a jótékonykodásról, mint jó cselekedetről. Buzdítottam őket, hogy az otthon már nem használt régi játékokat, ruhákat, szegényebb sorsú családoknak a helyi máltai szeretetszolgálat gyűjtőhelyén helyezzék el. A szívem kertje című mese nagyon tetszett a gyerekeknek. Beszélgettünk arról, hogy a mesében is boldoggá varázsolni a dallam és az hogy segített rendet rakni környezetébe. Megbeszéltük, hogy a gyerekek hogyan tudnak örömet szerezni szüleinek. Készítsenek meglepetést, otthon takarítsanak, rakjanak rendelt szobájukba és mutassák meg szüleinek. Amikor fáradtak a szülők, akkor maradjanak csendben, ezzel is okozzanak örömet nekik. Gyógyító szívekbe ragasztottuk kicsi fenyőfákat, kidíszítettük, és jó cselekedeteket irtunk a közepébe. Kiraktam a fali újságra, hogy a szülők is elolvashassák ezeket a jó cselekedeteket. További otthoni beszélgetésre ösztönöztem őket. Ez a témához nagyon sok erősség kötődik, legelsőnek a szeretetet színeztük ki a Szupererő színezőből, a kedvesség és gondoskodás képet is kiszínezhette, aki szerette volna folytatni. A héten még közösen sütöttünk mézeskalácsot, amellyel megkínáltuk az adventi családi körben, amely során közösen készítettünk karácsonyfadíszeket, barkácsoltunk különböző karácsonyi eszközöket egy közös délután alkalmával. Beszélgettünk a boldogóra témájáról is. A szülőkkel nagyon támogatóak, és gyakran hallom vissza, hogy otthon is beszélgetnek az aktuális témákról. Megpróbálom éreztetni a szülőkkel és gyermekekkel egyaránt, hogy pozitív szeretettel teljes gondoskodást nyújtunk a gyermekeknek, amely során a szülők is éreztetik, hogy jó helyen vannak, jót tanulnak közösségünkben. Több elismerő tapasztalattal számoltak be a szülők a boldogóra foglalkozások jótékony hatásairól. Próbáltam ezt az időszakot meghitt nyugodt légkörben végezni. Elsősorban családi köteléket erősítő gondolatok átadására helyeztem a hangsúlyt, de a közönségünk szeretetteljes kapcsolata kiemelt feladatom. A gyerekek érzik és tudják, hogy jót akarunk nekik, jó helyen vannak, biztonságban, szeretetben. Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek 🥰

Képek